Nyomtatás PDF

Alvászavarok gyermekkorban

alvászavarok, gyermek

A rémálmok az alvás REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgások) fázisa alatt előforduló ijesztő álmok. A rosszat álmodó gyermek általában teljesen felébred és színesen emlékszik vissza az álom részleteire. A ritkán előforduló rémálom nem kóros és a szülő vagy gondozó nyújtotta biztonság megnyugtatja a gyermeket. Gyakori rémálmok azonban rendellenesek, és mélyen meghúzódó pszichológiai problémát jelezhetnek.

Az ijesztő élmények, így a félelmetes, ijesztő történetek, erőszakos tévéműsorok okozhatnak rossz álmokat. Ez az ok különösen 3-4 éves korban gyakori, amikor a gyermekek még nem tudják egyértelműen a fantáziát a valóságtól elkülöníteni.

Az éjszakai rémület röviddel elalvás után félálomban jelentkező, kifejezett szorongással járó történés. A gyermek nem képes felidézni ezeket az időszakokat.

Az alvajárás során a gyermek az ágyból felkel és körbe-körbe sétál, mialatt szemmel láthatólag alszik. Mind az éjszakai rémület, mind az alvajárás általában mély alvásból (nem REM fázis) történő nem teljes felébredéskor fordul elő, megszakítva az alvás első három óráját. Az epizódok másodpercektől több percig is tarthatnak. Az éjszakai rémület rendkívül ijesztő a riadt gyermek sikoltozása és elkeseredett kétségbeesése miatt. Az éjszakai rémület 3 és 8 éves kor között a leggyakoribb.

Az alvajáró esetlenül sétál, általában azonban elkerüli az ütközést a tárgyakkal. Zavartnak tűnik, de nem rémültnek, hirtelen ébred fel üres vagy zavart tekintettel. Az alvajárás alatt nem ébred fel teljesen és nem reagál más emberekre. Reggel a történteket nem tudja felidézni. Az 5-12 év közötti gyermekek kb. 15%-ának legalább egy alkalommal van alvajárásos epizódja. A gyermekek 1-6%-ánál, leggyakrabban az iskoláskorú fiúknál rendszeresen megfigyelhető alvajárás. Megterhelő esemény szintén kiválthat alvajárást.

A lefekvéssel kapcsolatos ellenállás gyakori probléma, különösen egy-kétéves korú gyermekek között. Fiatal gyermekek, ha egyedül hagyják őket a kiságyban, sírnak vagy kimásznak és megkeresik szüleiket. A magatartás összefügg a szeparációs szorongással, valamint a gyermek próbálkozásaival, hogy környezetét több szempontból is befolyásolja.

Fiatal gyermekek másik alvászavara az éjszakai felébredés. A 6-12 hónapos csecsemők kb. fele ébred fel éjszaka. A szeparációs szorongásos gyermekeknek is gyakran vannak éjszakai ébredései. Idősebb gyermekekben az éjszakai felébredés gyakran költözést, betegséget vagy más megterhelő eseményt követ. Az alvászavarokat súlyosbítja a délutáni hosszú szendergés vagy a lefekvés előtti, túlzottan élénkítő játék.

Kezelés

Mind a éjszakai rémület, mind az alvajárás majdnem mindig magától elmúlik, habár alkalmi történések még évekig előfordulhatnak. Azoknak a gyermekeknek, akiknek a betegsége serdülőkorig és felnőttkorig tartósan fennáll, mélyebb pszichológiai problémáik lehetnek.

Általában eredménytelen, ha a lefeküdni nem akaró gyermeket hagyják felkelni vagy engedik, hogy hosszan a közös szobában maradjon nyugalma biztosítására. Együttalvás a szülőkkel általában meghosszabbítja az éjszakai ébredési problémákat. Szintén nem kívánatos eredményre vezet az éjszakai játék, vagy a gyermek etetése, az elfenekelés és a szidás. Általában hatásosabb a gyermek visszakísérése az ágyba egyszerű megnyugtatással. A gyermek mellé ülve rövid történet elmesélése, kedvenc baba vagy takaró felajánlása vagy éjszakai fény használata gyakran hasznos. A probléma teljes kézbentartásához a szülők egy másik helyiségben, de a gyermek látóterébe esve kényelmesen leülhetnek, megbizonyosodva arról, hogy a gyermek az ágyában marad. A gyermek így megtanulja, hogy az ágyból való felkelés nem megengedett. A gyermek megtanulja azt is, hogy a szülőket nem tudja becsábítani a szobába még több mesére vagy játékra. Végül a gyermek lefekszik és elalszik.

Felkelő és kószáló gyermek esetén a hálószoba ajtajára kívülről felszerelt kampózár jelentheti a megoldást. Az ajtót azonban csak gondos mérlegelés után szabad bezárni, nehogy a gyermek elkülönítettnek érezze magát.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck