Nyomtatás PDF

Ájulás

ájulás, eszméletvesztés

Az ájulás (szinkópe) hirtelen fellépő, rövid idejű eszméletvesztés. Az ájulás az agy elégtelen oxigén- és tápanyagellátásának tünete, általában a véráramlás átmeneti csökkenése okozza.

A véráramlás csökkenése akkor jön létre, ha a vérnyomásesést a szervezet nem tudja elég gyorsan kompenzálni. Szívritmuszavar esetén például a szív nem tudja megfelelő mértében növelni a perctérfogatot a vérnyomáscsökkenés ellensúlyozására. Ilyen esetekben a beteg jól érzi magát fekvő helyzetben, de elájulhat munkavégzés közben, mert a szervezet oxigénigénye hirtelen megnövekszik; ezt a rosszullétet terheléses vagy effort szinkópének nevezik. Gyakran a beteg munkavégzés után ájul el.

Az ok: a szív alig képes biztosítani a megfelelő vérnyomást a munkavégzés alatt, és a terhelés megszűnésekor a szív frekvenciája leesik, de az izomban lévő erek még tágult állapotban vannak az anyagcseretermékek kellő mértékű elszállítása érdekében. A csökkent perctérfogat és az erek megnövekedett befogadóképessége együttesen a vérnyomás eséséhez vezet, és a beteg elájul.

A vér térfogata vérzés esetén természetesen csökken. De csökkenhet akkor is, ha a beteg kiszárad, például hasmenés, erős izzadás, sok vizelet ürítése esetén, amely kezeletlen cukorbetegségben vagy Addison-kórban alakulhat ki.

Ájulás akkor is bekövetkezhet, amikor a kompenzáló mechanizmusokat a test egyéb részeiről érkező jelek befolyásolják. Például a bélgörcs jelet küldhet a szívhez a vágusz idegen keresztül, mely utóbbi viszont lassítja a szívet, és ájulást idéz elő. Az ilyen ájulást vazomotoros vagy vazovagális szinkópénak nevezik. Sok más jel is - beleértve a fájdalmat, félelmet, a vér látványát - vezethet az ájulás ilyen formájához.

Ájulás köhögéstől (köhögési szinkópe) vagy vizeléstől (vizelési szinkópe) is kialakulhat, ilyenkor a szívbe visszaáramló vér mennyisége az erőlködés ideje alatt csökken. A vizelés okozta ájulás különösen idősekben gyakori. Nyelési szinkópe a nyelőcső megbetegedéseiben alakul ki.

Ájulás következhet be a vörösvértestek számának csökkenése (vérszegénység), a vércukorszint leesése (hipoglikémia), vagy a vér széndioxid szintjének csökkenése miatt is (hipokapnia), amelyet gyors légzés (hiperventilláció) okoz. Néha izgatottság vezet gyors légzéshez. Amikor a széndioxid szint alacsonyabbá válik, az agyban az erek összehúzódnak, és a beteg ájulást érez, de valójában nem veszíti el az eszméletét. Súlyemelő szinkópét eredményez az emelés előtti hiperventilláció.

Ritka esetben, többnyire idősekben, az ájulás enyhe szélütés (sztrók) része is lehet, amikor az agy egy részében a vérellátás hirtelen csökken.

Tünetek

Az ájulást gyengeség vagy szédülés előzheti meg, különösen, ha a beteg áll. Az elesést követően a vérnyomás emelkedik, részben mert a beteg fekvő helyzetbe kerül, gyakran azonban a kiváltó ok is megszűnik. Túl gyors felkelés esetén a beteg ismét elájulhat.

A ritmuszavar okozta ájulás gyorsan kezdődik és szűnik meg. Néha a beteg közvetlen az ájulás előtt szívdobogást (a szívműködés tudatosulása) érez.

Ortosztatikus ájulás következik be, ha a beteg túl gyorsan ül fel, vagy áll fel.Ehhez hasonló jelenség az ún. "dísszemle ájulás", amely akkor következik be, ha valaki hosszú időn keresztül mozdulatlanul áll a forró napon. Mivel a láb izmai mozdulatlanok, nem pumpálnak vért a szív felé, ezért a vér a láb vénáiban reked, és a vérnyomás leesik.

Vazovagális szinkópe ülő vagy álló helyzetben alakulhat ki, gyakran előzi meg émelygés, gyengeség, ásítás, látászavar és izzadás. A beteg igen sápadttá válik, a pulzus nagyon lassú és a beteg elájul.

Az olyan ájulás, amely figyelmeztető jelekkel együtt, fokozatosan alakul ki, és fokozatosan is szűnik meg, a vér kémiai összetételében történt elváltozásokra pl. alacsony vércukorszintre (hipoglikémia), vagy a gyors légzés (hiperventilláció) okozta csökkent széndioxid szintre (hipokapnia) utal. A hipokapniát gyakran előzi meg nyugtalanság és mellkasi diszkomfortérzés.

A hisztériás ájulás nem valódi ájulás. A beteg csak látszólag vesztette el eszméletét, de nincs változás a szívritmusban és vérnyomásban, nem izzad és nem sápadt.

Kórisme

Az orvosnak meg kell próbálni kideríteni a kiváltó okot, mert a lehetséges okok jelentősége eltérő. Szívbetegségek, mint például a ritmuszavar vagy aortabillentyű-szűkület végzetesek lehetnek, más kórképek kevésbé adnak okot aggodalomra.

Bizonyos tényezők, mint például a beteg életkora az ájulások kezdetekor, az ájulás létrejöttének körülményei, bármilyen figyelmeztető jel az ájulást megelőzően, és azok az eljárások, amik segítették az állapot megszűnését (pl. a beteg lefeküdt, visszatartotta a levegőt, vagy narancslét ivott) segítenek az orvosnak a diagnózis felállításában. A szemtanúk beszámolója szintén segíthet. Az orvosnak tudnia kell, hogy a betegnek volt-e bármilyen megbetegedése, és hogy szedett-e vény nélküli vagy vényre felírt gyógyszert.

Az orvos biztonságos körülmények között megkísérelheti az ájulás rekonstruálását, megkérve a beteget, hogy szaporán és mélyeket lélegezzen. Máskor a szívműködés EKG kontrollja mellettn az orvos gyengén nyomást gyakorolhat a karotisz szinusz tájékára (a nyaki artéria azon része, amely a vérnyomást szabályozó érzőidegeket tartalmaz).

Az EKG a szív vagy tüdő megbetegedését jelezheti. Az ájulás eredetének kivizsgálására az orvos Holter-monitoros vizsgálatot rendelhet el; a kisméretű műszer 24 órán keresztül regisztrálja a szív ritmusát, miközben a beteg napi teendőit végzi. Ha a ritmuszavar az ájulással egybeesik, valószínűleg - de nem szükségszerűen - ez az ok.

Más vizsgálatok, mint például az echokardiográfia (ultrahangos képalkotó eljárás),l kimutatják, hogy a szívnek van-e szerkezeti vagy működésbeli eltérése. A vérvizsgálatok felfedik, ha a beteg vércukorszintje alacsony (hipoglikémia), vagy csökkent a vörösvértestek száma (vérszegénység, anémia). Az epilepszia diagnózisához (amely olykor összetéveszthető az ájulással) elektroenkefalográfia használatos, ez a vizsgálat az agy elektromos tevékenységének llámaitu mutatja ki.

Kezelés

Általában a laposan fekvés elegendő ahhoz, hogy a beteg visszanyerje eszméletét. A lábak felemelése meggyorsíthatja a javulást, hiszen ez a testhelyzet növeli a véráramlást a szív és agy felé. Ha a beteg túl gyorsan ül fel, illetve ültetik fel, vagy ülő testhelyzetben szállítják, újabb ájulásos epizód alakulhat ki.

Fiatalokban, akiknek nincs szívbetegségük, az ájulás általában nem tekinthető súlyos állapotnak, kiterjedt diagnosztikus vizsgálatok és kezelés ritkán szükséges. Idős emberek esetében azonban az ájulást számos egyéb olyan kóros állapot hozhatja létre, ami megakadályozza a szív és vérerek megfelelő alkalmazkodását a csökkenő vérnyomáshoz. A kezelés a kiváltó ok függvénye.

A túl lassú szívműködés sebészi úton beültetett pacemakerrel rendezhető, amely a szívütéseket serkentő elektromos eszköz. Gyógyszeres kezelés alkalmazható túl gyors szívműködés esetén. Defibrillátort kell beültetni a normális szívritmus helyreállítására, ha időről időre rendezetlen a szívműködés. Az ájulás egyéb okai - mint az alacsony vércukorszint, a vérszegénység, vagy alacsony vértérfogat - szintén kezelést igényel. A beteg életkorától függetlenül sebészeti beavatkozás jön szóba szívbillentyű betegség esetén.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck