Nyomtatás PDF

Alacsony kálciumszint

kalciumszint

A hipokalcémia (a vér alacsony kálciumszintje) a vér 2,2 millimól per liter (mmol/l) alatti kálciumkoncentrációja. A vér kálciumkoncentrációja számos különböző betegség következtében lehet alacsony.

A hipokalcémia azokban a rendellenességekben a leggyakoribb, amelyek a vizeletben hosszan tartó kálciumvesztést okoznak, vagy amelyekben a kálcium felszabadulása a csontokból gátolt. Mivel a legtöbb kálciumot a vérben az albumin nevű fehérje szállítja, ha túl kevés az albumin, ennek következménye alacsony összkálcium-koncentráció lesz. A túl kevés albumin okozta hipokal-cémia azonban általában nem bír jelentőséggel, mivel a hipokalcémia tüneteinek kialakulását csak az a kálciummennyiség védi ki, amely nincs albuminhoz kötve.

Tünetek és kórisme

A vér kálciumkoncentrációja rendellenesen alacsony lehet anélkül, hogy bármilyen tünetet létrehozna. Idővel a hipokalcémia érintheti az agyat, és ideggyógyászati tüneteket okozhat, mint például zavartságot, memóriacsökkenést, önkívületet (delírium), lehangoltságot (depresszió) és érzékcsalódásokat (hallucináció). Ezek a tünetek visszafordíthatók, ha a kálciumkoncentrációt helyreállítják. Kiemelkedően alacsony kálciumkoncentráció (1,75 mmol/dl alatt) izomfájdalmakat és bizsergést okozhat, gyakran az ajkakon, nyelven, ujjakban és a lábfejen. Súlyos esetben előfordulhatnak agyi eredetű görcsrohamok, és izomgörcsök a torokban (ami légzési nehézséghez vezet), akárcsak tetánia (az izmok általános merevedése és görcse). A szív elektromos vezetőrendszerén változások jelennek meg, amelyek EKG-n (elektrokardiogrammon) láthatók.

A rendellenes kálciumkoncentrációt általában rutin vérvizsgálat során fedezik fel először. Ebből eredően a hipokalcémia gyakran azelőtt derül ki, mielőtt a tünetek nyilvánvalóvá válnak. Hogyha a hipokalcémiát felfedezték, az ok megállapításához részletes kórtörténet, teljes általános orvosi vizsgálat, valamint egyéb laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a vérből és a vizeletből.

Kezelés

A kezelés a betegség okától függően változó. A kálciumot intravénásan vagy szájon át lehet pótolni. Azok, akiknek hosszan tartó hipokalcémiájuk van, esetleg kezelhetők szájon át szedett kálciumpótló szerekkel. Ha a tünetek már megjelennek, általánosságban az intravénás bevitel indokolt. D-vitamin-pótló szerekkel is fokozható a kálcium felszívódása a gyomor-bélhuzamból.

Magas kálciumszint

A hiperkalcémia (a vér magas kálciumszintje) a vér 2,6 millimól per deciliter (mmol/dl) feletti kálciumkoncentrációja.

A hiperkalcémiát vagy megnövekedett felszívódás okozza a belekből, vagy a kálcium megnövekedett bevitele. Kialakulhat hiperkalcémia azokban, akik nagy kálciummennyiségeket fogyasztanak, mint esetenként a fekélybetegek (ulcus pepticum), akik sok tejet isznak, és kálciumot tartalmazó savkötőket szednek. Túl nagy adag D-vitamin hasonlóképpen befolyásolhatja a vér kálciumkoncentrációját azáltal, hogy nagyban növeli a kálcium felszívódását a gyomor-bélhuzamból.

A hiperkalcémia leggyakoribb oka azonban a mellékpajzsmirigy-túlműködés (hiperparatireoidizmus), a négy mellékpajzsmirigy közül egynek vagy többnek túlzott a mellékpajzsmirigy-hormon elválasztása. Az elsődleges hiperparatireoidizmusban szenvedők mintegy 90 százalékának nem rákos jellegű, jóindulatú daganata (adenómája) van ezeknek a kis mirigyeknek az egyikében. A maradék 10 százalékban a mirigyek egyszerűen megnagyobbodnak, és túl sok hormont termelnek. Ritka esetben a mellékpajzsmirigyek rákja okozza a mellékpajzsmirigy-túlműködést.

A mellékpajzsmirigy-túlműködés gyakoribb nőkben, mint férfiakban. Kialakulása valószínűbb korosabb emberekben, és azokban, akik előzőleg sugárterápiában részesültek a nyakukon. Néha a mellékpajzsmirigy-túlműködés egy ritka örökletes betegség, a többszörös belsőelválasztású-mirigy-daganat tünetegyüttes (multiplex endokrin neoplázia szindróma)s részeként fordul elő.

Rákos betegeknek gyakran van hiperkalcémiájuk. A vesék, tüdők vagy petefészkek rákjai gyakran választanak el nagy mennyiségeket egy fehérjéből, melynek hatása hasonló a mellékpajzsmirigy-hormonéihoz - ezt a jelenséget paraneopláziás (rák mellett fennálló) tünetegyüttesnekn hívják. A rák szóródhat (áttétet képezhet, azaz metasztatizálhat) is a csontokba, és a csontsejteket elroncsolja, kálciumot szabadítva fel a vérbe. Ez leggyakrabban a prosztata-, a mell- és a tüdőrák esetében fordul elő. A mieloma multiplex (a csontvelőt érintő rosszindulatú betegség) is roncsolhatja a csontot, és hiperkalcémiához vezethet. Más daganatos betegségek eddig nem teljesen ismert módon emelik a vér kálciumkoncentrációját.

Azok a betegségek, melyekben a csont roncsolódik vagy felszívódik, szintén okozhatnak hiperkalcémiát. Egy ilyen betegség a Paget-kór. Azokban, akik nem mozognak, mint például akiknek az alsó két vagy mind a négy végtagjuk bénult (paraplégia, illetve kvadriplégia), esetleg tartós ágynyugalomra kényszerülnek, a csontszövet felszívódása miatt alakulhat ki hiperkalcémia.

Tünetek és kórisme

Mivel a hiperkalcémia gyakran egyáltalán nem okoz tüneteket, az állapot általában rutin vérvizsgálat során derül ki először. A kiváltó ok gyakran kitűnik az illető kórelőzményéből és a közelmúltra, vagy a jelenre vonatkozó információkból (például nagy mennyiségű tejet iszik, vagy kálciumtartalmú savkötő tablettákat szed emésztési zavarának kezelésére), de általában laboratóriumi vizsgálatok és röntgenfelvétel szükséges ahhoz, hogy megtalálják az okot.

A hiperkalcémia legkorábbi tünetei általában székrekedés, étvágytalanság, émelygés, hányás és hasi fájdalom. A vesék rendellenesen nagy mennyiségű vizeletet képezhetnek. Minthogy bőséges vizelet képződik, csökken a szervezet víztartalma, és kiszáradás jöhet létre. Nagyon súlyos hiperkalcémia gyakran az agy kóros működésének tüneteit okozza: zavartságot, érzelmi zavarokat, önkívületi állapotot, érzékcsalódást, gyengeséget és kómát. Szívritmuszavar és halál is bekövetkezhet. Idült hiperkalcémia esetén kálciumot tartalmazó vesekövek alakulhatnak ki. Ha a hiperkalcé-mia súlyos és hosszan tart, kálciumtartalmú kristályok képződnek a vesékben, ami maradandó károsodást okoz.

Kezelés

A kezelés attól függ, hogy miért és milyen magasra emelkedett a vér kálciumkoncentrációja. Ha a kálciumkoncentráció nem magasabb 2,9 mmol/l-nél, akkor gyakran a kiváltó ok kezelése elegendő. Azoknak, akiknek normális vesefunkciójuk van, és hajlamosak hiperkalcémia kialakulására, azt tanácsolják, hogy igen sok folyadékot igyanak, ami a kálcium kiválasztására serkenti a veséket, és hozzájárul a kiszáradás megelőzéséhez.

Ha a kálciumkoncentráció nagyon magas (magasabb, mint 3,75 mmol/l), vagy ha a kóros agyműködés tünetei megjelennek, intravénásan adnak folyadékot, feltéve, hogy a vesék normálisan működnek. Húgyhajtók, mint a furoszemid, fokozzák a vesék kálciumkiválasztását és a kezelés egyik legfontosabb elemei. A művesekezelés (dializálás) nagyon hatékony, biztonságos, megbízható kezelés, de általában azok számára tartják fenn, akiknek súlyos hiperkalcémiájuk más módszerekkel nem kezelhető.

A mellékpajzsmirigy-túlműködést általában egy vagy több mellékpajzsmirigy sebészi eltávolításával kezelik. A sikeres eredményhez a sebésznek el kell távolítania az egész, felesleges hormonmennyiséget termelő mellékpajzsmirigy-szövetet. Néha a mellékpajzsmirigyektől eltérő helyen, további mellékpajzsmirigy-szövet található. Tapasztalt sebész kezében a beavatkozás az esetek közel 90 százalékában sikeres.

Számos további gyógyszert lehet a hiperkalcémia kezelésére használni, ha más módszerek nem válnak be. Közéjük tartoznak a plikamicin, a gallium-nitrát, a kalcitonin, a biszfoszfonátok és a kortikoszteroidok. A gyógyszerek elsődlegesen úgy hatnak, hogy lassítják a kálcium kiáramlását a csontokból.

A rák okozta hiperkalcémiát különösen nehéz kezelni. Ugyanakkor, ha a rákot nem tudják befolyásolni, a hiperkalcémia általában a legjobb kezelés ellenére visszatér.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck