Nyomtatás PDF

Akut mieloid leukémia

mieloid leukémia, akut

Az akut mieloid (mielocitás, mielogén, mieloblasztos, mielomonocitás) leukémia életet veszélyeztető betegség, amelyben a mielociták (normálisan granulocitává érő sejtek) daganatosan elfajulnak, és gyorsan kiszorítják a normális csontvelői sejteket.

E leukémiafajta minden korosztályt érinthet, de leggyakrabban a felnőtteket. A más betegség miatt alkalmazott nagy dózisú sugárterápia és néhány daganatellenes szer használata növeli az akut mieloid leukémia kialakulásának valószínűségét.

A leukémiás sejtek a csontvelőben halmozódnak fel, és kiszorítják a normális vérsejteket termelő sejteket. A véráramba bekerülve más szervekbe is eljutnak, ahol tovább növekednek és osztódnak. Kis tumorokat képezhetnek (kloróma) a bőrben, vagy közvetlenül a bőr alatt, valamint agyhártyagyulladást, vérszegénységet, vese- és májelégtelenséget, és egyéb szervi károsodásokat okozhatnak.

Tünetek és kórisme

Az első tüneteket rendszerint az okozza, hogy a csontvelő nem képes elegendő normális vérsejtet termelni. A tünetek gyengeség, légszomj, fertőzés, láz és vérzés lehetnek. További tünetek a fejfájás, hányás, ingerlékenység, valamint az izületi- és csontfájdalmak.

A teljes vérképvizsgálat igazolhatja elsőként a leukémia gyanúját. A vér mikroszkópos vizsgálatával igen éretlen alakok (blasztok) láthatók. Csontvelőbiopsziát is végeznek a diagnózis megerősítéséhez, és a leukémia típusának a megállapításához.

Kórjóslat és kezelés

Az akut mieloid leukémiások 50-85%-a reagál a kezelésre. A betegek 20-40%-a tünetmentes a kezelést követő 5 évben, a csontvelő-átültetés ezt az arányt 40-50%-ra emeli. Azoknál az 50 év felettieknél, akiknél az akut mieloid leukémia más betegség miatt alkalmazott sugár- vagy kemoterápia után lép fel, a prognózis rosszabb.

A kezelés célja a teljes remisszió elérése - minden leukémiás sejt elpusztítása. Az akut mieloid leukémia azonban kevesebb szerre reagál, mint a többi leukémiaféleség, és a kezelés gyakran állapotromlással jár, mielőtt a javulás megkezdődne. Az állapotromlás azért lép fel, mert a kezelés visszaszorítja a csontvelő működését, ami által csökken a fehérvérsejtszám (főként granulocita-hiány lép fel), és az alacsony granulocitaszám növeli a fertőzések kockázatát. A kórházi személyzet gondos intézkedésekkel próbálja megelőzni a fertőzéseket, és megjelenésük után azonnal antibiotikummal kezeli azokat. Vörösvértest és vérlemezke adására szintén szükség lehet.

Az első kemoterápiás kezelés rendszerint 7 napon át citarabinból, és 3 napon át daunorubicinból áll. Néha további szereket - mint például tioguanint, vinkrisztint és prednizont - is adnak, de ezek szerepe korlátozott.

A remisszió elérése után, további kemoterápiát adnak (konszolidációs kemoterápia) az első kezelés megkezdése után hetekkel vagy hónapokkal annak biztosítására, hogy a lehető legtöbb leukémiás sejt elpusztuljon.

Az agy kezelésére rendszerint nincsen szükség, és a hosszú távú kezelés nem növeli a túlélést. A csontvelő-átültetés szóba jöhet azoknál, akik nem reagáltak a kezelésre, valamint azoknál a fiataloknál, akik reagáltak az első kezelésre; a cél az összes megmaradt leukémiás sejt elpusztítása.

Akut limfocitás leukémia

Akut mieloid leukémia

Krónikus limfoid leukémia

Krónikus mieloid leukémia


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck