Nyomtatás PDF

Belsőfül gyógyszer okozta károsodásai

belsőfül, károsodás, süketség, gyógyszer

Néhány gyógyszer - mint például bizonyos antibiotikumok, vízhajtók (különösen az etakrinsav és a furoszemid), aszpirin és ennek rokon vegyületei (szalicilátok) és a kinin - károsíthatja a belsőfület. Ezen anyagok az egyensúlyérzést és a hallást is károsítják, de legtöbbjük esetében az utóbbi hatás a jelentősebb.

Az érintett gyógyszerek majdnem mindegyikét a vesék távolítják el a szervezetből, ezért a vesék működésének bármilyen beszűkülése növeli annak valószínűségét, hogy felhalmozódnak a vérben, és olyan szintet érnek el, ami már belsőfül-károsodást okozhat.

Az antibiotikumok közül a neomicin halláskárosító hatása a legnagyobb, ezt követi a kanamicin és az amikacin. A halláson kívül az egyensúlyérzést is károsíthatja a viomicin, a gentamicin és a tobramicin.

A sztreptomicin nevű antibiotikum esetében az egyensúlyérzésre gyakorolt hatás a nagyobb mértékű. Bár a szedését követő szédülés és egyensúlyérzés-zavar jobbára átmeneti jellegű, egyes esetekben mégis súlyos és maradandó formát ölthet, megnehezítve a sötétben járást, és olyan érzést keltve, mintha a beteg környezete minden lépésre meginogna (Dandy-szindróma).

Az etakrinsav és a furoszemid vénán keresztül alkalmazva súlyos, átmeneti vagy tartós halláscsökkenést okozott azoknál a vesebetegeknél, akik egyidejűleg antibiotikumot is kaptak.

Az aszpirin nagyon nagy adagban és hosszú ideig szedve jobbára átmeneti halláscsökkenést okoz és fülzúgáshoz vezethet. A kinin által okozott halláscsökkenés maradandó.

Óvintézkedések

Ha átszakadt a dobhártya, akkor halláskárosító hatású gyógyszer közvetlenül a fülbe nem adható, mivel felszívódhat a belső fület kitöltő folyadékba.

Hallásra veszélyes antibiotikum nem írható fel terhes nőknek, továbbá időseknek és azoknak, akiknél már korábban halláscsökkenést állapítottak meg. Kivételt képez, ha más hatásos gyógyszer nem áll rendelkezésre. Bár az egyéni érzékenység bizonyos határon belül eltérő, a gyógyszer vérszintjének az előírt tartományon belül tartásával elkerülhető a halláscsökkenés, ezért ezt általában folyamatos megfigyelés alatt tartják. Ha lehetséges, akkor a kezelés előtt és alatt hallásvizsgálatot végeznek.

A károsodás első jele a magas hangok tartományát érintő halláscsökkenés. Szédülés, és magas hangú fülzúgás is kialakulhat.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck