Nyomtatás PDF

Bulimia nervosa

Bulimia nervosa, étkezési rendellenesség

A kórkép lényege, hogy a beteg ismételten nagy mennyiségű táplálékot fogyaszt, amit purgálással (önhánytatás, vagy hashajtók és vizelethajtók vagy mindkettő alkalmazásával), szigorú diétával, vagy fizikai túlterheléssel próbál ellensúlyozni.

Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimia nervosában szenvedők legtöbbje is nő, aki sokat foglalkozik alakjával és testsúlyával, és a közép- vagy felső társadalmi-gazdasági osztályhoz tartozik. Jóllehet a bulimia nervosát mint "járványt" írják le, a legveszélyeztetettebbnek tartott egyetemista-főiskolás nőknek csak mintegy 2%-a igazi bulimiás.

Tünetek

A habzsolás (hirtelen és gyorsan viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztása az önuralom érzésének elvesztésével), amit kifejezett közérzetzavar és purgálás, szigorú diéta és intenzív testmozgás követ. Az ilyenkor elfogyasztott étel mennyisége lehet nagy, vagy normális étkezésnek megfelelő. Érzelmi megterhelések gyakran váltanak ki habzsolást, ami rendszerint titokban történik. A bulimia nervosa diagnózisa akkor mondható ki, ha hetente legalább két alkalommal, de akár gyakrabban is történik nagy mennyiségű táplálékfogyasztás. Bár a bulimiások aggódnak az esetleges elhízásuk miatt, és akadnak kövérek is közöttük, testsúlyuk mégis a normális érték körül ingadozik.

Az önhánytatások következményeként kophat a fogzománc, a fültőmirigy (parotis) megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat. A hányás és hashajtás következménye a vér káliumszintjének csökkenése lehet, ami szívritmuszavart idézhet elő. Hirtelen halált a hányást elősegítő ipecacuana ismételt, nagymennyiségű adagolása kapcsán írtak le. Ritkán a nagymennyiségű táplálék fogyasztása során a gyomorfal megreped.

A bulimiás betegek inkább tudatában vannak betegségüknek, és gyakrabban éreznek lelkifurdalást vagy bűntudatot, mint az anorexiások. Könnyebben megnyílnak az orvos vagy más bizalmasuk előtt. Általában inkább kifele fordulók (extrovertáltak), hajlamosabbak az impulzív viselkedésre, gyógyszer- vagy alkohol abúzusra és a szembetűnő depresszióra.

Kórisme és kezelés

A bulimia gyanúja abban az esetben merül fel, ha az illető túl sokat foglalkozik a testsúlyával, az széles határok között ingadozik, illetve, ha nagy mennyiségű hashajtó használatára derül fény. Figyelmeztető jel lehet a megnagyobbodott fültőmirigy, az ujjízületek feletti heges bőr (a hányás provokálásakor sérül a bőr), a gyomorsav okozta fogzománcsérülések, és a vérvizsgálattal kimutatott csökkent káliumszint. A diagnózis mindaddig nem biztos, míg a beteg maga nem számol be habzsolásos-purgálásos szokásairól.

A kezelés kétféle megközelítése: pszichoterápia vagy gyógyszerek alkalmazása. Az étkezési rendellenességek szakértője által vezetett pszichoterápia igen hatásos lehet. Antidepresszáns szer alkalmazása is hasznos lehet, még abban az esetben is, ha a beteg nem szenved depresszióban; megvonásukat azonban gyakran követi (visszaesés) relapszus.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck