Nyomtatás PDF

Csalánkiütés

csalánkiütés, urtikária, angioödéma, allergia

A csalánkiütés, más néven urtikária olyan bőrreakció, melyre apró, világos vagy vörös duzzanatok jellemzőek. A csalánkiütéshez hasonló, és gyakran vele együtt jelentkező tünet az angioödéma, amely szélesebb területeket és mélyebb bőrrészeket érint.

A csalánkiütés és az angioödéma olyan anafilaxiás típusú reakciók, melyek a bőrre és az alatta fekvő szövetekre korlátozódnak. Kiválthatják őket allergének vagy más ágensek, vagy eredetük lehet ismeretlen. Gyakori allergének a gyógyszerek, rovarcsípések vagy -harapások és bizonyos ételek, főként tojások, kagylók, dió- és mogyorófélék és a gyümölcsök. Néhány esetben a csalánkiütés hirtelen jelentkezik, minimális mennyiségű étel elfogyasztása után. Máskor a csalánkiütés csak nagy ételmennyiségek (például eper) elfogyasztása után jelentkezik. A csalánkiütés gyakran jelenik meg vírusfertőzések, például hepatitisz, mononukleózis infektióza, vagy rubeola lezajlása után.

Gyakran nehéz magyarázatot találni a heteken vagy hónapokon át visszatérő csalánkiütésre; lehetséges, hogy soha nem derül fény az eredetére. allergia ritkán áll a háttérben, bár olykor valamely élelmiszeradalék, gyógyszer vagy kémiai anyag hosszú ideig tartó akaratlan használata felelősnek tekinthető. Erre példák a tartósítószerek, festékek és más élelmiszeradalékok; a tejben nyomokban található penicillin (amellyel a tehenek fertőzéseit gyógyították); és néhány nem vényre vásárolt gyógyszer. Valamely, egyidejűleg fennálló krónikus betegség (szisztémás lupusz eritematózus, policitémia vera, limfóma) ritkán összefüggésben áll a csalánkiütéssel. Gyakran gyanakodnak lelki tényezőkre is, de ezek ritkán nyernek bizonyítást.

Néhány gyógyszer, mint például az aszpirin, súlyosbíthatja a tüneteket. Ha valakinek aszpirin okozta a csalánkiütését, hasonlóan reagálhat más nem szteroid gyulladásgátlókra, pl. ibuprofenre, vagy a tatrazin nevezetű sárga ételfestékre, melyet ételekben és gyógyszerekben is használnak. Angioödéma jelenhet meg a csalánkiütés általános jelei nélkül is az öröklődő angioödémának nevezett betegség esetében.

Tünetek és kórisme

A csalánkiütés első jele általában a viszketés, melyet gyorsan követ a kiütések megjelenése. A kiütések olyan sima, enyhén kiemelkedő területek, melyek lehetnek a környező bőrnél világosabbak vagy vörösebbek, és általában kis méretűek maradnak (átmérőjük nem haladja meg az egy centimétert). Ha a bőrelváltozások nagyobbak (a 15 centiméteres átmérőt is elérhetik), akkor a középső területek normálisak lehetnek, mintegy gyűrűt képezve. A kiütések általában "jönnek-mennek"; egy hólyag több óráig fennmaradhat, majd eltűnhet és valahol máshol megjelenhet.

Angioödéma (óriás csalánkiütés) esetén a duzzanat sokkal nagyobb területeket beborít, és mélyen a bőr alá terjed. Részben vagy teljesen ellepheti a kezeket, lábfejeket, szemhéjakat, ajkakat vagy nemi szerveket, vagy akár a szájüregben, torokban és légutakban is megjelenhet, ez utóbbi esetben a légzést nehezítheti.

Abban az esetben, amikor a csalánkiütések hirtelen megjelennek és eltűnnek anélkül, hogy visszatérnének, általában nincs szükség orvosi vizsgálatra; ritkán derül ki olyan ok, amely nem lett volna már a kezdetekben is egyértelmű. Ám ha a csalánkiütés vagy angioödéma visszatér anélkül, hogy erre magyarázatot találnánk, akkor általában az orvosi kivizsgálás javasolt.

 

Kezelés

A hirtelen megjelenő csalánkiütés általában kezelés nélkül elmúlik néhány nap, vagy akár pár perc alatt. Ha az ok nem ismert, a betegnek abba kell hagynia az összes nélkülözhető gyógyszer szedését addig, amíg a reakció alábbhagy. Antihisztaminok, mint például difenhidramin, klórfenilamin vagy hidroxizin szedése valamelyest enyhíti a viszketést és a duzzanatot. Kortikoszteroid (pl. prednizolon) szedése néhány napig a nagyon súlyos duzzadást és viszketést mérsékelheti.

Ha valaki összeesik vagy nehezen nyel, illetve lélegzik, azonnal sürgősségi ellátásban kell részesülnie. Adrenalin-injekciót és antihisztaminokat adnak olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Legjobb a kezelést kórházban folytatni, ahol a beteget folyamatosam figyelemmel kísérhetik, és terápiáját szükség esetén módosíthatják.

A krónikus csalánkiütés is kezelhető antihisztaminokkal. A doxepin nevű antidepresszáns (depresszió elleni gyógyszer) is hatásosnak bizonyult egyes felnőtt betegek kezelésére. A kortikoszteroidok több mint 3-4 hétig tartó szedése sok mellékhatást okozhat, ezért csak súlyos esetekben alkalmazzák őket, ha minden más módszer hatástalan, és ilyenkor is csak a lehető legrövidebb ideig. Az esetek körülbelül felében a kezeletlen krónikus csalánkiütés 2 éven belül eltűnik. A stressz kerülésével többnyire ritkíthatók és enyhíthetők a rohamok.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck