Nyomtatás PDF

Cukorbetegség - inzulin pótlás

cukorbetegség, inzulin

Az I-es típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy nem tud inzulint termelni, így az inzulint pótolni kell. A pótlást csak injekcióval lehet végrehajtani, az inzulint nem lehet szájon át bevenni, mivel az a gyomorban elroncsolódik. Az inzulin új kiszerelési formáit, pl. az orrsprayt, most próbálják ki. Eddig ezekkel az új formákkal nem túl jók a tapasztalatok, mert a felszívódásbeli különbségek problémákhoz vezettek az adag meghatározásában.

Az inzulint a bőr alá, a zsírrétegbe adják, általában a karba, combba, vagy a hasfalba. A kis fecskendők nagyon vékony tűkkel majdnem fájdalommentessé teszik az injekció beadását. Egy levegőpumpás eszköz, ami az inzulint a bőr alá fújja, azok számára használható, akik nem tudják elviselni a tűszúrást.

A toll alakú inzulinfecskendő, ami egy, az inzulint tartalmazó patront foglal magába, különösen azok számára alkalmas, akik naponta több injekciót adnak be otthonukon kívül. Egy másik eszköz az inzulinpumpa, amely egy tartályból folyamatosan pumpál inzulint a bőrbe helyezett kis tűn keresztül. Járulékos inzulinadagokat lehet úgy beprogramozni, vagy beadni, hogy a pumpa még valószerűbben utánozza a szervezet inzulintermelésének módját. Néhány ember számára a pumpa a betegség kézbentartásának magasabb szintjét nyújtja, míg mások zavarónak tartják a pumpa viseletét, továbbá a tű helye kisebesedhet.

Az inzulin három alapvető formában kapható, mindegyik különböző hatósebességgel és hatástartammal.

Rövid hatástartamú inzulin, pl. a kristályos inzulin, a leggyorsabban és legrövidebb ideig ható. Az inzulinnak ez a fajtája 20 percen belül kezdi csökkenteni a vércukorszintet, legnagyobb hatását 2-4 órán belül éri el, és 6-8 óráig tart. A gyorshatású inzulint általában a napi több injekciót kapó betegekben alkalmazzák; az injekciót 15-20 perccel étkezések előtt adják be.

Közepes hatástartamú inzulin, mint a cink-inzulin, vagy izofán inzulin szuszpenzió, 1-3 órán belül kezd hatni, legnagyobb hatását 6-10 órán belül éri el, és 18-26 óráig hat. Az inzulinnak ezt a típusát használják reggel, hogy lefedjék a nap első felét, vagy este, hogy inzulinnal lássák el a beteget az éjszaka folyamán.

A hosszú hatástartamú inzulin, mint a nyújtott hatású cink-inzulin szuszpenzió, 6 órán át nagyon kicsi hatássalt fejt ki, de 28-36 órán át fedezi az alap-inzulinszükségletet. Az inzulinkészítmények szobahőmérsékleten hónapokig elállnak, így munkába vagy utazásra is elvihetők.

Bonyolult döntést igényel kiválasztani, hogy melyik inzulint használják. A döntés azon alapul, milyen mértékben kívánja az illető kontrollálni a cukorbetegségét, mennyire hajlandó figyelemmel kísérni a vércukrát és változtatni az adagolást, mennyire változik a napi programja, mennyire kész tanulni a betegségéről, és mennyire stabil a vércukorszintje a nap folyamán, illetve egyik napról a másikra.

A legegyszerűbben követhető rendszer a napi egyetlen közepes hatástartalmú inzulin beadása. Viszont egy ilyen beállítás a vércukorszint leggyengébb szabályozását nyújtja. Pontosabb beállítást lehet elérni két inzulin - a gyorsan ható inzulin és a közepes hatástartamú inzulin - kombinációjával egyetlen, reggeli adagban. Ez több jártasságot igényel, viszont nagyobb lehetőséget biztosít a vércukorszint beállításához. Egy második injekció adható vacsoraidőben vagy lefekvéskor. A legpontosabb beállítás általában a reggel és este adott gyorshatású és közepes hatástartamú inzulin kombinációval, és a nap folyamán adott gyorsan ható inzulininjekcióval érhető el.

Egyesek, különösen az idősebbek, ugyanazt az inzulinmennyiséget adják minden nap, mások változtatják az inzulinadagjukat az étrendtől, a testmozgástól és a vércukorszint alakulásától függően. Az inzulinszükséglet az étrend és a testmozgás függvényében változik. Így azok, akiknek az étrendjük és a testmozgásuk közel állandó, általában nagyon kis módosításokat kell végezzenek az inzulinadagjukon. Viszont idővel az inzulinszükséglet változhat, ha az illető súlya csökken vagy nő, érzelmi stresszt, vagy betegséget, főleg ha fertőzést kapnak. Azok, akik az étrendjüket és a testmozgásukat változtatják, ennek megfelelően kell, hogy átállítsák inzulinadagjukat.

Egyesekben védekezés alakul ki az inzulinnal szemben. Mivel ez a kívülről bevitt inzulin nem teljesen olyan, mint a szervezet által előállított, a szervezet antitesteket hozhat létre ellene. Ezek az antitestek gátolják az inzulin működését, ezért annak, akinek a szervezete ily módon védekezik az inzulinnal szemben, nagyon nagy adagokat kell kapnia.

Az inzulininjekcióknak hatásuk lehet az injekció helyén a bőrre és az alatta lévő szövetekre. Allergiás reakció, ami ritkán fordul elő, fájdalmat és égető érzést eredményez, amit órákon át tartó vörös elszíneződés, viszketés és duzzanat követ a szúrás környékén.

Gyakrabban az inzulin zsírlerakódásokat okoz, ami a bőr dudoros kinézetét hozza létre, vagy ellenkezőleg, elroncsolja a zsírt, ami a bőr besüppedését okozza. Az injekció helyének és az inzulin fajtájának változtatása általában kivédi ezeket a szövődményeket.

Az inzulinnal szembeni védekezés és allergia a mesterségesen előállított emberi inzulinok használatával ritka; ma már túlnyomóan ezeket az inzulinokat használják.

Okok

Tünetek

Szövődmények

Kórisme

Kezelés

  • Inzulinpótló terápia
  • Szájon át szedett vércukorszint-csökkentő szerek
  • A kezelés ellenőrzése
  • A szövődmények kezelése


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck