Nyomtatás PDF

Éjszakai ágybavizelés

 

Az éjszakai ágybavizelés (enurezis nokturna) akaratlan, ismétlődő bevizelés olyan alvó gyermek esetében, aki elég idős már ahhoz, hogy ez ne forduljon elő.

A négyéves gyermekek kb. 30%-a, a hatévesek 10%-a, a 12 évesek 3%-a és a 18 évesek 1%-a még bevizel éjszakánként. Az ágybavizelés gyakoribb fiúkban, mint lányokban és családi halmozódást mutat. Az ágybavizelést általában megkésett érés okozza, habár néha kísérhet alvászavarokat, így alvajárást és éjszakai rémületet. Testi rendellenesség - általában húgyúti fertőzés - az esetek mindössze 1-2%-ában mutatható ki. Ritka esetekben más rendellenességek, így például cukorbetegség is okozhatja a gyermek bevizelését. Az ágybavizelést időnként a gyermek vagy valamelyik családtag pszichiátriai problémái okozzák.

Az ágybavizelés néha megszűnik, majd ismét elkezdődik. A visszaesés általában érzelmileg megterhelő esemény vagy állapot után alakul ki, azonban szervi okok, mint például húgyúti fertőzés is felelős lehet érte.

Kezelés

Hat évesnél fiatalabb korban az orvos általában vár, hogy meglássa, vajon az idő javít-e a betegségen. Minden évben, a 6 évesnél idősebb gyermekek 15%-ában az ágybavizelés beavatkozás nélkül megszűnik. Ha ez nem így történik, háromféle kezelést lehet megpróbálni: tanácsadást és magatartásterápiát, bevizelés-riasztót és gyógyszeres kezelést.

A tanácsadás és magatartásterápia valószínűleg a leggyakrabban használt kezelési forma. Mind a gyermek, mind a szülők tanácsadáson vesznek részt. Megtanulják, hogy az ágybavizelés meglehetősen gyakori, gyógyítható és senkinek sem kell bűntudatot éreznie emiatt.

A bevizelés-riasztó messze a leghatásosabb, jelenleg elérhető módszer. A gyermekek mintegy 70%-ában gyógyítja az ágybavizelést és csak 10-15%-ában indul újra az ágybavizelés a riasztás megszűntetésével. A riasztók, amelyeket néhány csepp vizelet indít be, viszonylag nem drágák és könnyen felszerelhetők. Hátránya a kezelés lassúsága. A használat első néhány hetében a gyermek csak akkor ébred fel, ha már teljesen bevizelt. A következő néhány héten, a gyermek kis mennyiség bevizelése után is felébred és az ágyat ritkán nedvesíti meg. Végül a vizelési inger már felébreszti a gyermeket mielőtt ágybavizelne. A legtöbb szülő tapasztalata alapján a riasztót 3 hetes bevizelés mentes időszak után el lehet távolítani.

Gyógyszeres kezelést napjainkban kevésbé gyakran használnak, mint régebben, mert az ágybavizelés-riasztók hatásosabbak és a gyógyszernek mellékhatásai is lehetnek. Ha egyéb kezelés nem sikerült, és a család kifejezetten kéri a gyógyszeres kezelést, az orvos imipramint írhat fel. Az imipramin olyan depresszió elleni gyógyszer, amely ellazítja a hólyagot és szűkíti a vizeletelfolyást megakadályozó záróizmot. Ha az imipramin hatásos, akkor általában már a kezelés első hetében hat. A gyógyszernek ez a gyors hatása az egyetlen előnye, különösen ha a család és a gyermek úgy érzi, hogy a probléma gyógyítása gyorsan szükséges. Miután a gyermek egy hónapig nem vizel be, a gyógyszer adagjait 2-4 hét alatt csökkentik, majd leállítják. Az imipraminnal kezelt gyermekek kb. 75%-a azonban ismét elkezd ágybavizelni. Ekkor 3 hónapos gyógyszeres kezelést lehet ismét megpróbálni. Az imipramin szedése alatt 2-4 hetente vérmintát kell venni annak biztosítására, hogy a fehérvérsejtszám nehogy súlyos mértékben csökkenjen - ez a gyógyszer ritka, de súlyos mellékhatása.

Választási lehetőség még a dezmopresszin orrspray is. Ez a gyógyszer csökkenti a vizelettermelést. Kevés mellékhatása van, de igen drága.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck