Nyomtatás PDF

Ételallergia, étel-intolerancia

ételallergia, étel intolerancia

Az ételallergia egy bizonyos étel által kiváltott allergiás válasz. A sokkal gyakoribb ételintolerancia az étel elfogyasztása után jelentkező nem allergiás, hanem más nemkívánatos hatást jelöl.

Sokan az allergiától eltérő különböző okokból nem tolerálnak bizonyos ételeket. Ilyen ok lehet például egy olyan enzim hiánya, amely az étel megemésztéséhez szükséges lenne. Ha az emésztőrendszer nem tűr bizonyos ételeket, ennek következménye gyomor-bélpanaszok, gázképződés, hányinger, hasmenés vagy más probléma lehet. Általában nem allergiás reakciók tehetők felelőssé ezekért a tünetekért. Sok ellentmondásos állítás hangzik el az ételallergiával kapcsolatosan. Az ételallergiát teszik felelőssé a panaszok széles skálájáért, a gyermekeknél jelentkező hiperaktivitástól a krónikus fáradtságig. Más nem bizonyított állítások az ételallergiát teszik felelőssé ízületi gyulladásért, rossz sportteljesítményért, depresszióért és egyéb problémákért.

Tünetek

Azok a gyakran előforduló tünetek, melyek az ételallergia megnyilvánulásának tekinthetők, gyermekkorban kezdődnek, és sokszor olyan gyermekeknél jelentkeznek, akiknek családjában más atópiás betegség (mint allergiás rinitisz vagy allergiás asztma) is előfordul. Az allergiás hajlam első jele bőrkiütés, például ekcéma (atópiás dermatitisz) lehet. A kiütést gyomor-bélrendszeri panaszok, mint hányinger, hányás és hasmenés kísérhetik, és a háttérben ételallergia állhat, de nem szükségképpen.

A gyermek első születésnapjára az ekcéma rendszerint már csak csekély gondot jelent. Később az ételallergiában szenvedő gyermekek hajlamosak más atópiás betegségre is, például allergiás asztmára vagy szezonális allergiás náthára. Mindezek ellenére a 10 évesnél idősebb gyermekek légzőszervi panaszaiért nem lehet az ételallergiát okolni, még akkor sem, ha a bőrteszt-eredmények pozitívak maradnak.

Néhány emberben az ételekben található potenciális allergénekre - főként a mogyoró- és diófélék, hüvelyesek, magok és kagylók fogyasztásakor - nagyon súlyos allergiás reakció is jelentkezhet. Az ilyen allergiával küszködő személyek már az étel minimális adagjának elfogyasztására is hevesen reagálhatnak. Testszerte kiütések jelenhetnek meg, torkuk megdagadhat és elzáródhat, és légzésük is nehézzé válhat. A vérnyomás hirtelen esése szédüléshez és ájuláshoz vezethet. Ezt az életet veszélyeztető állapotot anafilaxiánaks nevezik. Néhány embernél csak abban az esetben jelentkezik az anafilaxiás reakció, ha az étel elfogyasztása után azonnal sportolni kezdenek.

Az ételekben előforduló adalékanyagok is kiválthatnak tüneteket, allergia vagy intolerancia útján. Néhány ételben olyan mérgek vagy kémiai anyagok vannak (például hisztamin), melyek a nem allergiás mellékhatásokért felelősek. Az olyan összetevők, mint a nátrium-glutamát nem váltanak ki allergiát. A szulfitokról (például a sok ételben tartósítószerként használt metabiszulfitról) és a festékekről (például a tartrazinról, ami egy sárga festék, és édességekhez, üdítőitalokhoz és sok iparilag elkészített ételhez adják) megállapították, hogy érzékenység esetén asztmát és csalánkiütést válthatnak ki. Néhány beteg bizonyos ételek elfogyasztása után migrénes fejfájást panaszol.

Az ételallergiák és -intoleranciák az esetek túlnyomó többségében meglehetősen egyértelműek, habár nem mindig könnyű a valódi allergiát az intoleranciától megkülönböztetni. Felnőtteknél úgy tűnik, hogy az emésztés a lenyelt allergének nagy részére adott allergiás válasz kialakulását megakadályozza. Erre példa a "pékek asztmája" , amelyre az jellemző, hogy a pékségben dolgozóknál a liszt vagy más gabonák belégzése nehézlégzést vált ki, ám ugyanezeket a gabonafajtákat bármiféle allergiás reakció kialakulása nélkül fogyaszthatják.

Kórisme

A bőrtesztek néhány esetben segíthetnek az ételallergia diagnosztizálásában; a pozitív eredmény nem feltétlenül jelenti, hogy a személy érzékeny az adott ételre, de a teszt negatív eredménye esetén csekély az érzékenység valószínűsége. Egy pozitív teszteredmény után az allergológusnak szüksége lehet orális teszt elvégzésére a végleges diagnózis felállításához. Az orális teszt során a gyanús ételt elrejtik valamilyen hordozó anyagban, például tejben vagy almapürében, majd a beteggel megetetik. Ha nem jelenik meg tünet, akkor a páciens nem allergiás erre az ételre. A legjobb az ilyen teszteket "vakon" végezni, azaz a gyanúsított étel néha jelen van a hordozó anyagban, néha nem. Ezekkel a tesztekkel az orvos biztonsággal meg tudja állapítani, hogy a beteg allergiás-e az adott ételre, vagy sem.

Az allergia okozójának megállapításában segítséget nyújthat a megvonásos diéta. A beteg felfüggeszti azon ételek fogyasztását, melyek az allergia okaként felmerülnek. Ezután az ételeket egyesével beillesztik az étrendbe. Az orvos olyan, szigorúan követendő kezdő diétát javasolhat, mely csak egynemű, "tiszta" ételekből áll. Ezt a diétát nem könnyű betartani, mert sok élelmiszer más ételekben is el van rejtve, mint azok alkotórésze. A hagyományos rozskenyér például tartalmaz egy kevés búzalisztet is. Semmi más étel vagy ital nem fogyasztható azokon kívül, melyeket a kezdő diétában meghatároztak. Az étteremben való étkezés nem javasolt, mert a betegnek (és a doktornak) ismernie kell az elfogyasztott ételek valamennyi összetevőjét.

Kezelés

Az ételallergiákra semmilyen specifikus kezelés nem áll rendelkezésünkre azon kívül, hogy felhagyunk az azt kiváltó étel fogyasztásával. Minden súlyos allergia esetén, ha kiütés, az ajkak és a torok duzzadása (vizenyője) vagy nehézlégzés jelentkezik, a kiváltó étel szigorúan kerülendő.

Az érzékenység csökkentése az étel kis adagjainak elfogyasztásával vagy ételkivonatok nyelv alá cseppentésével nem bizonyult hatásosnak. Az antihisztaminoknak csekély a gyakorlati értékük a megelőzésben, de hasznosak lehetnek olyan általános akut reakciók esetén, mint a csalánkiütés (urtikária) vagy az óriás csalánkiütés (angioödéma, azaz mély szöveti vizenyő).


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck