Nyomtatás PDF

Figyelemzavarok

figyelemzavar, ADHD

Figyelemzavar esetén a figyelem nem megfelelően vagy csak rövid ideig köthető le, illetve a gyermek korához képest túlságosan indulatos, hiperaktivitással vagy anélkül. A figyelemzavar becslések szerint az iskolás korú gyermekek 5-10%-át érinti, és tízszer gyakrabban diagnosztizálják fiúkban, mint lányokban.

Sok jelét gyakran már négyéves kor előtt, hétéves korra azonban mindig észreveszik, azonban az iskolás évek közepéig általában nem okoznak jelentős problémát.

A betegség általában öröklődik. Újabb kutatások azt mutatják, hogy a betegséget a neurotranszmitterek (az agyban ingerületet szállító anyagok) rendellenességei okozzák. A figyelemzavart a gyermek otthoni és iskolai környezete gyakran eltúlozza.

Tünetek

A figyelemzavarok elsődlegesen a hosszan tartó figyelem, az összpontosítás és a kitartás problémái. A figyelemzavarban szenvedő gyermek lehet impulzív és túlságosan aktív is. Sok óvodáskorú figyelemzavaros gyermek szorongó, kommunikációs és kapcsolatteremtő problémái vannak, viselkedése nem megfelelő. A késői gyermekkor során az ilyen gyermekek gyakran folyamatosan mozgatják lábaikat, dörzsölik és hajlítgatják kezüket, hadarva beszélnek, gyorsan felejtenek és szétszórtak, általában azonban nem agresszívek. A figyelemzavaros gyermekek kb. 20%-ának tanulási nehézségei vannak és kb. 90%-uknak van továbbtanulási problémájuk. Kb. 40%-uk lehangolt, szorongó és a serdülőkor elérésével ellenkező lesz. A fiatal gyermekek kb. 60%-ában egyéb gondok is jelentkeznek, például hangulatváltozással járó dührohamok, és a legtöbb idősebb gyermekben alacsony a frusztrációs tolerancia (vagyis az akadályoztatással kapcsolatos tűrőképesség alacsony foka). Az indulatosság és a hiperaktivitás a korral általában csillapodik, a figyelmetlenség és a társuló tünetek azonban a felnőttkorig eltarthatnak.

Kórisme

A diagnózis a tünetek számán, gyakoriságán és súlyosságán alapul. Gyakran nehéz a diagnózis, mert ez jórészt a megfigyelő ítélőképességén múlik. Ráadásul sok tünet nem kizárólag csak figyelemzavaros gyermekeknél van jelen, egészséges gyermekeknél is egy vagy több tünet előfordulhat.

Kezelés és kórjóslat

A pszichostimuláns gyógyszerek jelentik a leghatásosabb kezelést. A gyermek pszichológusa által vezetett magatartásterápiát gyakran kombinálják gyógyszeres kezeléssel. Gyakran szükségesek tréningek, rutin gyakorlatok és változtatás a szülői hozzáállásban. A nem túl agresszív és biztos otthoni háttérrel rendelkező gyermekek gyógyszeres kezelése önmagában is hatékony lehet.

A leggyakrabban felírt gyógyszer a metilfenidat. Hatásosabbnak bizonyult, mint az antidepresszánsok, a koffein és egyéb pszichostimulánsok és kevesebb mellékhatást okoz a dextroamfetaminnál. A metilfenidat gyakori mellékhatásai az alvászavarok, az álmatlanság és az étvágytalanság, valamint a depresszió vagy a lehangoltság, a fejfájás, a gyomorfájás és a magas vérnyomás. Hosszú ideig nagy adagban szedett metilfenidat visszafoghatja a növekedést.

A figyelemzavaros gyermekek nehézségei általában nem javulnak az életkorral. Serdülőkorban és felnőttkorban is felbukkanó vagy tartósan fennálló problémák közé tartozik a továbbtanulás sikertelensége, az alacsony önbecsülés, a szorongás, a depresszió és a megfelelő szociális magatartás zavarai. A figyelemzavaros emberek láthatóan jobban alkalmazkodnak a munkához, mint az iskolai helyzetekhez. Ha a figyelemzavart nem kezelik, az alkohol- vagy kábítószerfogyasztás, és az öngyilkosság veszélye nagyobb lehet ebben a betegségben az általános népességhez képest.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck