Nyomtatás PDF

Fóbia

fóbia, agorafóbia, szociális fóbia, viselkedésterápia

A fóbiák tartós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározott külső helyzetekre adott válaszként, amilyen pl. a magasból való lenézés, vagy egy kis kutya közelsége. A fóbiások kerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, vagy nagy szenvedések árán viselik el azokat. Ugyanakkor felismerik, hogy szorongásuk túlzott mértékű és tudatában vannak, hogy valamilyen problémájuk húzódik meg a háttérben.

Agorafóbia

Jóllehet az agorafóbia szó szerint a piactértől vagy valamilyen nyílt tértől való félelmet jelent, a kifejezés inkább arra a félelemre utal, amit a zavartalan és könnyű távozás lehetőségének hiánya okoz a szorongás kitörésekor. Tipikus, az agorafóbiás számára nehezen elviselhető helyzetek a sorban állás bankban vagy áruházban, a sor közepén ülni színházban vagy osztályteremben, buszon vagy repülőgépen utazni. Gyereknél agorafóbia akkor alakul ki, ha az ilyen helyzetek valamelyikében pánikroham tört ki rajtuk. Mások egyszerűen csak kényelmetlenül érzik magukat ilyen helyzetekben, és pánikroham sohasem vagy csak később alakul ki náluk. Az agorafóbia gyakran zavarja a mindennapi életet is, néha annyira, hogy a beteget a lakáshoz köti.

Agorafóbiát a nők 3,8%-ában, a férfiak 1,8%-ában kórisméznek bármely hat hónap alatt. A betegség leggyakrabban a húszas életévek elején kezdődik, első megjelenése 40 éves kor után ritka.

Kezelése

Az agorafóbia legmegfelelőbb kezelése a szoktatásterápia, a viselkedésterápia egyik típusa. A beteg a terapeuta segítségével megkeresi, szembesül vele és kapcsolatban marad azzal, amitől fél, amíg a szorongása lassanként csökkeni nem kezd a megszokás miatt (a folyamatot habituációnak nevezik). A szoktatásterápia az esetek 90%-ában segít azokon a betegeken, akik szorgalmasan gyakorolják.

Ha az agorafóbiát nem kezelik, annak súlyossága llámzik, esetleg a betegség minden kezelés nélkül meg is szűnhet, valószínűleg azért, mert a beteg a viselkedésterápia valamilyen egyéni formáját gyakorolja.

A súlyos depresszióban szenvedő agorafóbiások antidepresszánsokat szedhetnek. A központi idegrendszert nyugtató szerek, mint pl. az alkohol, vagy a szorongásellenes szerek nagy adagjai zavarhatják a viselkedésterápiát, ezért a kezelés megkezdése előtt fokozatosan el kell vonni azokat.

A pánikbetegséghez hasonlóan, némelyik agorafóbiás beteg szorongásának hátterében is pszichés konfliktusok találhatók. Ilyen esetekben a pszichoterápia (aminek segítségével a beteg jobban megérti a rejtett konfliktusokat) segíthet.

Sajátos fóbiák

A sajátos fóbiák a leggyakoribb szorongásos betegségek. Hat hónapos időszakot tekintve a nők mintegy 7%-ában, a férfiak 4,3%-ában találtak sajátos fóbiát.

Egyes sajátos fóbiák, pl. félelem a nagy állatoktól, a sötéttől vagy az idegenektől az élet korai szakaszában kezdődnek. Az életkor előrehaladtával sok fóbia magától megszűnik. Más fóbiák, pl. félelem a rágcsálóktól, bogaraktól, vihartól, víztől, magasságtól, repüléstől vagy zárt helyektől, típusosan az élet későbbi szakaszában jelentkezik. Az emberek legalább 5%-a irtózik a vértől, kisebb-nagyobb mértékben az injekciótól, vagy a sérülésektől, és ők néha valóban elájulnak, ami egyéb fóbiáknál és szorongásos betegségeknél nem fordul elő. Ezzel szemben sok szorongásos beteg hiperventilál, ami ájulásérzést kelthet, de ők valójában sohasem ájulnak el.

Kezelés

A betegek gyakran úgy birkóznak meg a sajátos fóbiával, hogy elkerülik a félelmet keltő tárgyat vagy helyzetet. Például a kígyótól félő városlakónak nem sok gondot okoz a kígyó elkerülése. Viszont annak a városi embernek, aki fél az olyan kis zárt terektől, mint pl. a lift, gondot okoz, ha egy felhőkarcoló sokadik emeletén dolgozik.

A szoktatásterápia, a viselkedésterápia egyik fajtája, amelyben, a beteget fokozatosan teszik ki a szorongáskeltő tárgy vagy helyzet hatásának, a sajátos fóbia legjobb kezelési módja. A terapeuta segíthet biztosítani a módszer helyes kivitelezését, de terapeuta nélkül is végezhető. Még a vér- vagy tűfóbiás betegek is jól reagálnak a szoktatásterápiára. Annak a személynek például, aki vérvételnél elájul, tűt közelítünk a vénájához, majd amikor a szívritmusa csökken, visszavesszük. Az eljárás ismétlése lehetővé teszi a szívfrekvencia normalizálódását. Végül a beteg rosszullét nélkül viselheti el a vérvételt.

A gyógyszerek nem túlságosan eredményesek a sajátos fóbiák megszüntetésében. Ugyanakkor a benzodiazepinek (szorongás elleni gyógyszerek) rövid távon segíthetik a beteget, hogy úrrá legyen a fóbiáján, pl. a repüléstől való félelmen.

A pszichoterápia a belső konfliktusoks átvilágításával és megértésével segítheti a sajátos fóbiát okozó konfliktusok azonosítását és kezelését.

Szociális fóbia

A személynek az a képessége, hogy milyen könnyen alakít ki kapcsolatot másokkal, az élet számos területét befolyásolja, a korai családi kapcsolatokat, a tanulást, munkát, szórakozást, találkozásokat és párválasztást. Noha társas helyzetekben bizonyos szorongás elfogadható, a szociális fóbiától szenvedők szorongása olyan erős, hogy vagy elkerülik a társas helyzeteket, vagy komolyan szenvednek azoktól. A legújabb kutatások szerint az emberek 13%-ának volt már az élete folyamán szociális fóbiája.

A szociális fóbiában szenvedőkben gyakran szorongást vált ki a nyilvánosság előtti beszéd, a közönség előtti szereplés, pl. színdarabban, a hangszerjáték, az evés mások jelenlétében, aláírás tanuk előtt, vagy közös fürdőszoba használata. A szociális fóbiában szenvedőket az foglalkoztatja, hogy teljesítményük vagy tevékenységük nem tűnik megfelelőnek. Gyakran azért aggódnak, hogy szorongásuk kiderül - izzadni fognak, elpirulnak, hánynak, remegnek, vagy hangjuk reszketeg lesz, elvesztik a gondolatmenetet, vagy képtelenek lesznek kifejezni magukat.

A szociális fóbia gyakoribb formájában szinte minden társas helyzet szorongást vált ki. Az általános szociális fóbiában szenvedők rendszerint azért aggódnak, hogy ha teljesítményük kisebb lesz az elvártnál, megaláztatásban lesz részük és szégyenkezniük kell.

Egyesek szégyenlős természetűek és már fiatalon félénkek, ami később szociális fóbiává fejlődhet. Mások pubertás korban éreznek először szorongást társas helyzetben. A szociális fóbia, ha nem kezelik, gyakran fennmarad, olyan tevékenységektől fosztva meg a beteget, amelyekben egyébként szívesen részt venne.

Kezelés

A viselkedésterápia egyik fajtája, a szoktatásterápia igen hatékony szociális fóbiában, de nem könnyű olyan gyakorlási lehetőséget találni, amely elég időt biztosít ahhoz, hogy a hozzászokás és könnyedség kialakuljon. Például, ha valaki fél a főnöke előtt beszélni, feltehetően nem kap rendszeresen alkalmat arra, hogy a főnöke előtt beszélhessen. Póthelyzetek is segíthetnek, pl. felolvasás szociális otthonok lakóinak. Az Egyesült Államokban külön szervezetük van azoknak, akik félnek a nyilvános beszédtől "Tósztmondók". Nem biztos, hogy a póthelyzetek csökkentik azt a szorongást, amit a főnökkel való beszélgetés vált ki.

Az antidepresszánsok, pl. a szertralin és fenelzin, valamint a szorongáscsökkentők, pl. a klonazepam, sokszor segítenek a szociális fóbiában. Sok ember az alkoholt társasági könnyítőként használja, azonban egyes esetekben visszaélésszerű használat és függőség alakul ki.

A pszichoterápia, ami a konfliktusokn megbeszélését és jobb megértését jelenti terapeuta közreműködésével, különösen hasznos lehet azok számára akik képesek magatartásuk vizsgálatára és adott helyzetekben gondolkodásuk, illetve reakciójuk megváltoztatására.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck