Nyomtatás PDF

Gyermekkori dezintegratív megbetegedés

gyermek, dezintegratív zavar

gyermekkori dezintegratív zavarról beszélünk, amikor egy normálisnak tűnő gyermek három éves kor után fiatalabb kornak megfelelően kezd viselkedni (visszafejlődik).

A legtöbb gyermekben a testi és a pszichológiai fejlődés llámokban zajlik. A rendesen fejlődő gyermek is néha látszólag lépéseket tesz visszafelé, a szobatiszta gyermek például időnként véletlenül bevizel. A gyermekkori dezintegratív megbetegedés azonban súlyos betegség: a gyermek a rendes fejlődésben hároméves kor után megáll (gátolt fejlődés jeleit mutatja) vagy éppen visszafejlődik. Általában semmilyen okot nem lehet kimutatni, habár a háttérben néha elfajulásos agyi betegség bújik meg.

Tünetek és kórisme

A gyermekkori dezintegratív zavarban szenvedő tipikus gyermek rendesen fejlődik 3-4 éves korig, megtanul beszélni, szobatiszta lesz és megfelelő szociális jártasságokról tesz tanúbizonyságot. Bizonytalan betegséggel és kedélyváltozással járó időszak után, amely során a gyermek ingerlékeny és beteges, szemmel láthatólag visszafejlődik. Elveszítheti előzőleg megszerzett beszédtudását, mozgási és szociális képességeit, és nem tudja tovább szabályozni a vizelet- és székletürítést. A gyermek fokozatosan hanyatlik és súlyosan értelmi fogyatékos lesz. Az orvos a diagnózist a tünetek alapján állítja fel és az esetlegesen fennálló alapbetegség után kutat.

Kórjóslat és kezelés

A prognózis rossz, a súlyosan értelmi fogyatékos gyermekeknek élethosszan tartó gondozásra van szükségük. Élettartamuk átlagos lehet, ha nincs alapbetegségük. A gyermekkori dezintegratív megbetegedést nem lehet kezelni és gyógyítani.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck