Nyomtatás PDF

Alvási apnoe szindróma

alvási apnoe

Az alvási apnoe a súlyos alvászavarok csoportjába tartozik. A betegnek alvás közben ismételt légzéskihagyása van (apnoe), ami elég hosszú ahhoz, hogy csökkentse a vér és az agy oxigénszintjét és növelje széndioxid tartalmát.

A légzési apnoe lehet elzáródásos vagy centrális eredetű. Az elzáródásos légzési apnoét a torok vagy a felső légút elzáródása okozza. A központi alvási apnoe a légzőközpont kóros működése. Néha elzáródásos alvási apnoéban a hosszan tartó alacsony oxigénszint és a magas széndioxidszint együttes hatása csökkenti az agy érzékenységét e rendellenesség iránt, ami központi légzési apnoéval növeli az eredeti bajt.

Az elzáródásos apnoe rendszerint kövér emberekben jelentkezik, és legtöbbjük a hátán próbál aludni. Ez a betegség nőkben ritkább. A kövérség mellett talán a korosodó szövetek és más tényezők is szerepet játszanak a légutak beszűkítésében. Dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, tüdőbetegségek, mint például az emfizéma fokozzák az elzáródásos légzési apnoe kifejlődésének esélyét. A légzési apnoéra való fogékonyság - szűk torok és felső légutak - örökölhető, több családtagot is érinthet.

Tünetek

Mivel a tünetek alvás alatt jelentkeznek, ezért azokat az alvó embert megfigyelő személynek kell leírnia. A leggyakoribb tünet a horkolás elakadó lélegzettel, fuldoklással, légzésszünettel és hirtelen felébredési szakaszokkal. Súlyosabb esetekben a betegnek alvás közben ismételt elzáródásos fuldoklási rohamai jelentkeznek, éjszaka és napközben egyaránt. Végül ezek a rohamok akadályozzák a mindennapi munkát és fokozzák a szövődmények valószínűségét. A hosszantartó, súlyos alvási apnoe fejfájást, fokozott nappali aluszékonyságot, lassult agyi aktivitást és végül szív- és légzési elégtelenséget okozhat, melyben a tüdő képtelen a megfelelő mértékű oxigénellátást és széndioxid eltávolítást biztosítani.

Kórisme

Gyakran az alvási apnoe a korai szakaszában a beteg partnere által elmondottak alapján kórismézhető. Hangos horkolásról, fuldokló zajokról, rémült ébredésről, vagy egyre fokozódó nappali fáradtságról szól a beszámoló. A diagnózis megerősítésére és a súlyosság megítélésére legjobb a laboratóriumi alvásvizsgálat. Ez segít elkülöníteni az elzáródásos és a központi apnoét.

Kezelés

Az elzáródásos apnoés betegek számára az első lépés a dohányzás abbahagyása, a túlzott alkoholfogyasztás elkerülése és a lefogyás. Erősen horkolóknak és azoknak, akik fuldoklanak álmukban, nem szabad nyugtatót, altatót vagy más hasonló gyógyszert szedni. A központi apnoéban szenvedőkőn segít, ha alvás közben mesterséges lélegeztető eszközt használnak. Fontos az alvás közbeni helyzetváltoztatás; horkoló embernek tanácsosabb az oldalán vagy a hasán feküdnie.

Ha az ilyen egyszerű módszerek nem segítenek, akkor pozitív légúti nyomást biztosító lélegeztető maszkot alkalmaznak, ami levegő és oxigén megfelelő keverékét juttatja be az orron keresztül. A pozitív légúti nyomás nyitva tartja a légutakat, amivel támogatja a beteg saját légzését. Az alkoholistákat kivéve a legtöbb beteg gyorsan alkalmazkodik ehhez az eszközhöz. A fogorvosok által készített szájüregi eszközök sok embernél csökkentik az apnoét és a horkolást

Súlyos alvási apnoéban ritkán szükség lehet még tracheosztómiára is, melynek során a nyakon keresztül nyílást készítenek a légcső felé. A nyílás folyamatosan nyitva van és biztosítja a szabad légzést. Néha más műtéti eljárást alkalmaznak a felső légutak kitágítására és ezzel a panaszok enyhítésére. Azonban az ilyen végső megoldások csak kivételesen válnak szükségessé, és azt rendszerint szakorvos végzi.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck