Nyomtatás PDF

Autizmus

autizmus

Az autizmus olyan fejlődési zavar, amelyben a fiatal gyermekeknél nem alakulnak ki a rendes szociális kapcsolatok, megszállottan és szertartásosan viselkednek és az intelligenciájuk általában átlag alatti.

Az autizmus jelei általában az első életév során, de mindig 3 éves kor előtt jelentkeznek. A betegség 2-4-szer gyakrabban fordul elő fiúkban, mint lányokban. Az autizmus különbözik az értelmi fogyatékosságtól vagy az agysérüléstől, habár néhány autista gyermek ezen betegségekben is szenvedhet.

Okok

Az autizmus oka ismeretlen. Nem megfelelő szülői magatartás azonban nem okoz autizmust. Egypetéjű ikreken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség részben genetikai eredetű lehet, mert ha az egyik ikerben már megjelent, gyakran a másikban is kialakul. A legtöbb esetben nincs nyilvánvaló ok, néhány eset mégis összefüggésben lehet vírusfertőzéssel (például veleszületett rubeola vagy citomegalovírus betegség), fenilketonuriával (öröklődő enzim betegség) vagy fragilis X-szindrómával (kromoszóma betegség).

Tünetek és kórisme

Az autista gyermek szereti a magányt, nem alakít ki közeli személyes kapcsolatokat, nem akarja, hogy ölelgessék, kerüli a szemkontaktust, ellenáll a változásoknak, különösen kötődik megszokott tárgyakhoz és bizonyos cselekedeteket és szertartásokat állandóan ismétel. A gyermek a többiekhez képest később kezd el beszélni, sajátos nyelvet használhat vagy képtelen, illetve nem hajlandó beszélni. Ha beszélnek hozzá, a gyermek gyakran nehezen érti meg a mondottakat. A neki mondott szavakat ismételheti (echolália) és helytelenül használja a névmásokat, különösen jellemző, hogy "én" helyett "te"-t mond, amikor magáról beszél.

Az autizmus tünetei fiatal gyermekekben az orvost a szoros megfigyelés alapján vezetik a diagnózishoz. Nem áll rendelkezésre specifikus vizsgálat az autizmus igazolására, az orvos mégis végezhet bizonyos vizsgálatokat agyi rendellenességek után kutatva.

A legtöbb autista gyermeknek kiegyensúlyozatlan a szellemi teljesítménye, így az intelligenciájuk vizsgálata nehéz. A vizsgálatokat időnként meg lehet ismételni. Az autista gyermekek általában a standard IQ tesztek során jobbak a teljesítmény feladatokban (mozgási és térbeli teljesítmény vizsgálatok), mint a szóbeli feladatokban. A vizsgálatok szerint az érintett gyermekek kb. 70%-a valamilyen fokban értelmi fogyatékos (70-nél alacsonyabb IQ).

Az autista gyermekek kb. 20-40%-ánál, különösen akiknek az IQ-ja 50 alatt van, a serdülőkor elérése előtt görcsrohamok indulnak. Néhány autista gyermeknek kitágultak az agykamrái (üreges részek), amit komputertomográfiás vizsgálattal (CT) ki lehet mutatni. Autista felnőttekben a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) az agy további rendellenességeit mutathatja.

Az autizmus egyik változata, amelyet néha gyermekkori kezdetű átható fejlődési zavarnak vagy atípusos autizmusnak neveznek, később, de 12 éves kor előtt, kezdődhet. A csecsemőkorban induló autizmushoz hasonlóan az atípusos autizmusban szenvedő gyermekek sem alakítanak ki rendes szociális kapcsolatokat, és gyakran bizarrul modorosak, szokatlan a beszédstílusuk. Ilyen gyermekeknek lehet Tourette-szindrómájuk,l kényszerbetegségüku vagy hiperaktivitásuk¤ is. Az orvosnak nehéz az egyik betegség tüneteit a másiktól elkülöníteni.

Kórjóslat és kezelés

Az autizmus tünetei általában egész életen át fennállnak. Több szakértő véleménye szerint a prognózis leginkább attól függ, hogy a gyermek hétéves korára milyen mértékben tanul meg beszélni. Az átlag alatti intelligenciájú gyermekeknek - például, akiknek standard IQ vizsgálatokkal IQ-juk 50 alatti - a felnőttekhez hasonlóan általában állandó intézeti ellátásra van szükségük.

A közel átlagos vagy magasabb IQ-val rendelkező autista gyermekekre gyakran jó hatással van a pszichoterápia és a speciális, gyógypedagógiai fejlesztés. A beszéd-, a fiziko- és a foglalkozásterápiát korán kezdik. Néha jelbeszédet használnak a néma gyermekkel történő kommunikációhoz, habár ennek előnye ismeretlen. Viselkedésterápiával lehet hozzásegíteni a súlyosan autista gyermekeket, hogy megtanuljanak boldogulni otthon és az iskolában. Ez a kezelés akkor is eredményes lehet, amikor az autista gyermek próbára teszi még a legszeretőbb szülők és legodaadóbb tanárok türelmét is.

Néha gyógyszeres kezelés is hasznos lehet, habár az alapbetegséget nem lehet befolyásolni vele. Haloperidolt különösen a súlyosan agresszív és önveszélyes magatartás megfékezésére adnak. Fenfluramin, buspiron, rizperidon és a szelektív szerontonin visszavétel gátlók (fluoxetin, paroxetin és szertralin) mindegyikét használják az autista gyermekek változatos tüneteinek és viselkedészavarának kezelésére.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck