Nyomtatás PDF

Bronchopulmonális diszplázia

bronchopulmonális diszplázia, gépi lélegeztetés, tüdő, szövődmény, újszülött

A bronchopulmonális diszplázia gépi lélegeztetés szövődményeként kialakuló tüdőkárosodás. A hosszú ideig, általában több mint egy hétig lélegeztetett újszülötteknek bronchopulmonális diszpláziájuk alakulhat ki. Ez a rendellenesség sokkal gyakoribb koraszülötteknél.

Az orvos a bronchopulmonális diszplázia kialakulásának megelőzésére csak akkor helyezi gépre az újszülöttet, ha az feltétlenül indokolt és csak a szükséges legrövidebb ideig.

A károsodás valószínűleg a légutak megfeszülése miatt alakul ki, ami a tüdő felfújásához szükséges magas nyomás és a magas koncentrációjú oxigén adásának a következménye. Ezek a tényezők tüdőgyulladáshoz vezetnek, amelyet több héttel követően a tüdőben hegesedések jönnek létre.

A kezelés lényege az újszülöttek fokozatos leszoktatása a lélegeztetőgépről. A megfelelő táplálás alapvetően fontos a tüdők gyógyulásához és az új, egészséges tüdőszövet kialakulásához. A gyulladt tüdőben folyadék gyűlhet össze, ezen a folyadékbevitel megszorítása és a szervezetből a folyadék kiválasztását fokozó vízhajtók adása segíthet.

Ritkán előfordul, hogy a bronchopulmonális diszpláziás csecsemők még hónapokig tartó kezelés ellenére is meghalnak. A túlélő csecsemőknél a légzési problémák fokozatosan csökkennek. Életük első néhány évében azonban még hajlamosabbak a tüdőgyulladásra, elsősorban a vírusos formákra. Az RS vírus ellen immunizáció céljából késő ősszel és télen, havonta adhatók antitestek. Az RSV fertőzés súlyos tünetei az első telek alatt gyakran teszik szükségessé az újabb kórházi kezelést vagy akár a légzéstámogatást is. Ennek kockázatát a vakcina használata kb. 50%-kal csökkenti


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck