Nyomtatás PDF

Koraszülött

koraszülés, koraszülött

A koraszülöttek olyan alulfejlett újszülöttek, akik 37 hétnél kevesebb időt töltöttek az anyaméhben. A születés utáni betegségek és halálozás hátterében leggyakrabban az egyedüli ok az, hogy a kisbaba koraszülött, különösen ha ez igen kifejezett. A koraszülött egyes belső szervei nem fejlődhettek ki teljesen, ezért bizonyos betegségekkel szemben fogékonyabbak.

A koraszülés oka általában ismeretlen. Előfordulási gyakorisága nagyobb a házasságon kívül élőkben, valamint az alacsony jövedelműeknél és iskolázottsá-gúaknál. Nem rendszeres terhesgondozás, nem megfelelő táplálkozás, vagy kezeletlen betegség, fertőzés a terhesség során szintén növeli a koraszülés veszélyét. Ismeretlen annak az oka, hogy fekete bőrűeknél miért gyakoribb a koraszülés, mint az egyéb népcsoportokban.

Minél korábban kezdődik a terhesgondozás, annál inkább csökken a koraszülés veszélye, de ha a terhesség mégis korábban fejeződne be, legalábbis javítja a kimenetelt. Ha idő előtt megindul a vajúdás és koraszülés valószínű, az orvos gyakran fájáscsökkentő gyógyszereket ad az anyának a vajúdás időleges megállítására és kortikoszteroidokat a magzati tüdő érésének felgyorsítására.

Az újszülöttek tüdejének megfelelő kifejlődése életfontosságú. Önálló légzésükhöz szükséges ugyanis, hogy a tüdő-léghólyagocskák (alveolusok) születéskor töltődjenek fel levegővel és nyitva maradjanak. A léghólyagocskák a tüdőben termelődő és a felületi feszültséget csökkentő felületaktív anyag (surfactant) segítségével maradhatnak tágak, a koraszülöttek pedig gyakran nem termelnek elég felületaktív anyagot, így a léghólyagok a tüdőben nem maradnak nyitva. A légvételek között a tüdő ilyenkor teljesen összeesik. A kialakuló betegséget légzési distressz szindrómánakn nevezzük, amely súlyos állapothoz, egyes esetekben akár halálhoz is vezethet. Légzési distressz szindrómában szenvedő újszülöttek a kezelés során oxigént igényelnek; ha betegségük súlyos, lélegeztetőgépre helyezik őket és egy csövön keresztül közvetlenül a légcsövükbe (trachea) csepegtethető felületaktív anyagot adnak.

A fejletlen tüdőkön kívül a koraszülöttek agya sem megfelelően érett. Ez szerepet játszik a légzésszünetek kialakulásában (apnoe), mert agyi légzőközpontjuk éretlen. Gyógyszereket lehet adni a légzésszünetek gyakoriságának csökkentésére, s az újszülött agya az érés során kinövi ezt a rendellenességet. A kifejezetten éretlen agyat, ha az oxigén- vagy vérellátás megszakad, vérzések és sérülések könnyen károsítják. Még agyvérzés ellenére is a legtöbb koraszülött normálisan fejlődik, hacsak agyuk károsodása nem nagyon súlyos.

Az agy éretlensége kezdetben gátolhatja a csecsemőt a szopásban és nyelésben. A koraszülötteket először intravénásan táplálják, majd fokozatosan térnek át a gyomorba vezetett csövön keresztül a tejes táplálásra. Körülbelül 34 hetes korban a babáknak képesnek kell lenniük szopásra vagy a cumisüveg elfogadására. Kezdetben a gyomor kicsiny mérete korlátozhatja az egy etetés során adható mennyiséget, a túl sok tej ugyanis visszafolyik.

A koraszülöttek vércukorértékei különösen gyakran mutatnak jelentős ingadozást - mind az alacsonyabb, mind a magasabb értékek irányában.

A koraszülöttek immunrendszere nem teljesen fejlődött ki. A méhlepényen keresztül nem kapták meg a fertőzések ellen az anya által termelt antitestek mindegyikét. Súlyos fertőzések, elsősorban a vérmérgezés (szepszis) kialakulásának veszélye jelentősen nagyobb koraszülöttekben, mint érett, időre született újszülöttekben. A koraszülöttek fogékonyabbak nekrotizáló enterokolitisz (a bélrendszer súlyos gyulladásos betegsége) kialakulására is.

Születés előtt, a magzat által termelt salakanyagok átjutnak a méhlepényen és az anya választja ki őket. Születés után pedig a veséknek és a bélrendszernek kell átvenniük ezt a feladatot. Igen éretlen koraszülöttekben a vesék működése korlátozott, ami a vesék érésével fokozatosan javul. Születés után az újszülötteknek megfelelő máj- és bélműködésre van szükségük ahhoz, hogy a bilirubint (epefesték, a vörösvértestek lebomlása során keletkező sárga festékanyag) a széklettel kiválasszák. Az újszülöttek, különösen a koraszülöttek vérében a bilirubin szintje átmeneti emelkedést mutat, amely sárgasághoz vezethet. A bilirubinszint emelkedésének oka, hogy az idősebb csecsemőkhöz képest viszonylag éretlenebb a májműködés, rosszabb az etethetőség és kevesebb a széklet. Nagyon magas bilirubinszintek ún. magikteruszhoz, az agykárosodás egyik formájához vezethetnek. A legtöbb újszülöttnek enyhe fokú, következményekkel nem járó sárgasága van, amely oldódik, ahogy a csecsemő táplálhatósága és bélműködése javul.

A koraszülöttek gyorsan veszítenek hőt és nehezen képesek fenntartani normális testhőmérsékletüket, ezért általában inkubátorba helyezik őket.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck