Nyomtatás PDF

Légmell (pneumotorax)

légmell, pneumothorax, ptx

Légmellnek nevezzük azt az állapotot, amelyben a pleura két lemeze közé levegő kerül. Ha a légmell kiváltó oka nem ismert, spontán pneumotoraxnak nevezik. A légmell kialakulása balesetet vagy olyan orvosi beavatkozást követhet, amely kapcsán a mellüregbe levegő kerül, így pl. mellkastükrözést. A gépi lélegeztetés a tüdők nyomás-károsodását okozhatja, amely szintén légmell kialakulásához vezethet leggyakrabban súlyos heveny légzési elégtelenség esetén,s amikor a betegek életben tartásához magas nyomású gépi lélegeztetés szükséges.

Normálisan a mellüregben a nyomás alacsonyabb, mint a tüdőkben. Amikor levegő kerül a mellhártyalemezek közé, a nyomás magasabbá válik, mint a tüdőben, ezért a tüdő részlegesen vagy teljesen összeesik. Néha a tüdő nagy része vagy egésze összeeshet, amely azonnali és súlyos nehézlégzést okoz.

Egyszerű spontán légmell esetén általában egy kisebb, meggyengült tüdőterület (léghólyag - bulla) szakad el. Ez az állapot általában magas, 40 éves kor alatti férfiakban gyakori. A spontán légmell legtöbbször nem fizikai erőkifejtés során alakul ki. Néha búvárkodás vagy magasban való repülés alatt, a tüdőben fellépő nyomásváltozások következtében jöhet létre. A legtöbb beteg teljesen meggyógyul.

A szövődményes spontán légmell kiterjedt tüdőbetegségekben alakul ki. Ez a típus gyakran idősebb, tüdőtágulatos betegek elvékonyodott tüdőterületének átszakadása következtében jön létre. A szövődményes spontán légmell egyéb tüdőbetegségekben is kialakulhat, így például cisztás fibrózisban, eozinofil granulomában, illetve tüdőtályogok, tuberkulózis és Pneumocystis carinii okozta tüdőgyulladás esetén. A tüdő alapbetegsége miatt a tünetek és a betegség lefolyása általában súlyosabb.

A nyomásnövekedéssel járó (tenziós) légmell (ventil - pneumotorax) súlyos, akár életet is veszélyeztető légmellforma. Ebben az esetben a levegő behatolási területét körülvevő szövetek úgy működnek, mint egy szelepes billentyű, amely a levegő beáramlását lehetővé teszi, de a kiáramlást nem engedi. Ez az állapot olyan magas nyomást hoz létre a mellüregben, hogy a tüdőt teljesen összenyomja, a szív és az egyéb mellkasi struktúrák pedig átnyomódnak a mellkas ellenkező oldalára. Gyors beavatkozás nélkül e légmellforma perceken belül halált is okozhat.

Tünetek és kórisme

A tünetek nagy mértékben függenek attól, hogy mennyi levegő jut a mellüregbe és mennyire esik össze a tüdő. A kisfokú nehézlégzéstől, és enyhe mellkasi fájdalomtól a súlyos nehézlégzésig, sokkig, és az életet veszélyeztető szívmegállásig váltakozhatnak a tünetek. Legtöbbször éles mellkasi fájdalom, nehézlégzés, esetenként hirtelen fellépő száraz, kínzó köhögés jelentkezik. Fájdalom érezhető a vállban, nyakban és a hasban is. A fokozatosan létrejövő légmell tünetei kevésbé súlyosak, mint gyorsan kialakuló esetben. A nagy kiterjedésű és a tenziós légmell kivételével a tünetek általában mérséklődnek, ahogy a szervezet alkalmazkodik a tüdő összeeséséhez és a tüdő újra feltöltődik.

A fizikális vizsgálat általában megerősíti a diagnózist. Sztetoszkópot használva a tüdő érintett oldalán nem hallhatók a normális légzési hangok. A légcső, a nyak mellső oldalán végig húzódó legnagyobb légút, a tüdő összeesése miatt áttolódik az ellenkező oldalra. A mellkasröntgen kimutatja a mellhártyaűri levegőt és az összeesett tüdőt.

Kezelés

A kis pneumotorax általában nem igényel kezelést. Többnyire nem okoz súlyos légzési problémákat, és a levegő néhány napon belül felszívódik. A nagyobb pneumotorax teljes felszívódása 2-4 hetet vehet igénybe, azonban a levegő gyorsabban is eltávolítható, ha csövet helyeznek a mellkasba, a légmell területére. A mellkasi cső behelyezése akkor szükséges, ha a nagy kiterjedésű légmell gátolja a légzést. A csövet vízzel elzárt szívórendszerhez vagy egyirányú szelephez kapcsolják, amely a levegő kiáramlását engedi, de gátolja a visszaáramlást. szívópumpát is kapcsolhatnak a csőhöz, ha a légutak és a mellüreg közötti kóros összeköttetésből (fisztulából) a levegő az üreg felé szivárog. Néha műtét is szükséges lehet. A sebészeti beavatkozás gyakran a mellkasfalon keresztül bevezetett mellkastükör segítségével történik.

A visszatérő pneumotorax súlyos rokkantságot okozhat. A magas rizikójú csoportba tartozó embereknél - pl. búvároknál és pilótáknál - az első légmell után javasolt a sebészeti beavatkozás. A kiváltó ok megszüntetésére műtét szükséges azokban az esetekben, ahol a légmell nem gyógyul vagy azonos oldalon kétszer is előfordul. Az olyan szövődményes spontán légmell esetén, ahol a levegő tartósan szivárog a mellüregbe, illetve visszatérő légmell esetén, a kiváltó alapbetegség kockázatossá teheti a sebészeti beavatkozást. A csapolócsőbe adott doxiciklinnel a mellüreg gyakran lezárható.

Nyomásnövekedéssel járó légmell esetén a levegő azonnali eltávolítása megmentheti a beteg életét. A levegőt a mellkasba szúrt tűhöz illesztett nagy fecskendővel rögtön ki kell szívni. Ezt követően olyan csövet kell bevezetni, melyen keresztül a levegő folyamatosan szívható.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck