Nyomtatás PDF

Kardiológiai vizsgálatok

kardiológia, vizsgálat, diagnosztika

Az orvosok a tesztek és műszeres vizsgálatok sokaságát használják a pontos és gyors kórisme felállítása érdekében. A technika magában foglalja az elektromos méréseket, röntgenvizsgálatot, echokardiográfiát (szívultrahangot), mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI), pozitronemissziós tomográfiát (PET), és a szívkatéterezést.

A legtöbb kardiológiai (szívgyógyászati) diagnosztikus eljárás alig jár veszéllyel, de a rizikó növekszik, minél bonyolultabb a vizsgálati eljárás és minél súlyosabb a fennálló szívbetegség. A szívkatéteres vizsgálat és angiográfia (érfestés) esetén súlyosabb komplikáció - szélütés, szívroham vagy halál - 1000 esetből 1 alkalommal fordul elő. A terheléses vizsgálatoknál a szívroham vagy halál előfordulása 1:5000-hez. Az izotópos vizsgálatok gyakorlatilag egyetlen veszélye a kismértékű sugárterhelés, amely azonban kevesebb besugárzást jelent, mint a legtöbb röntgenvizsgálat alkalmával.

Elektrokardiográfia (EKG-vizsgálat)

Az elektrokardiográfia gyors, egyszerű, fájdalmatlan eljárás, amely során a szív elektromos impulzusait felerősítik, és mozgó papíron rögzítik. Az elektrokardiogram (EKG) segítségével az orvos a szív minden egyes ütését beindító ingerképző rendszerét, az ingervezető rendszerét, a szívműködés frekvenciáját és ritmusát vizsgálja.

Az EKG elkészítéséhez apró fém érintkezőket (elektródákat) helyeznek fel a bőrre a vizsgált személy karján, lábán és mellkasán. Ezek az elektródák minden egyes szívműködés alatt mérik az elektromos tevékenység nagyságát és irányát. Az elektródák dróttal kapcsolódnak a géphez; minden elektródán megjelenő feszültséget papíron rögzítenek. Minden görbe a szív elektromos működésének egy speciális "nézetét" jeleníti meg; ezeket a nézeteket nevezzük elvezetéseknek.

A szívbetegség gyanújának felmerülésekor a legtöbb betegről EKG-vizsgálat készül. Ez segíti az orvost a különböző szívbetegségek kimutatásában, beleértve a kóros szívritmust, a szív elégtelen vér- és oxigénellátását, és a szívizom kifejezett megvastagodását (hipertrófiáját), ami magas vérnyomás következménye lehet. Az EKG felfedheti azt is, ha a szívizom vékony vagy egy helyen hiányzik, mert a helyét nem izomszövet foglalja el, ez az állapot szívroham (szívizominfarktus) után alakulhat ki.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck