Nyomtatás PDF

Mononukleózis infekcióza

mononucleosis infectiosa, mononukleózis infekcióza, EBV, Epstein-Barr-vírus

A mononukleózis infekcióza nevű betegséget a herpeszvírusok családjába tartozó Epstein-Barr-vírus okozza, és lázzal, torokfájással, illetve megnagyobbodott nyirokcsomókkal jár.

Az orr és a garat nyálkahártyasejtjei után, az Epstein-Barr-vírus a B-limfocitákat (az ellenanyag-termelésért felelős fehérvérsejttípusokat) támadja meg. A fertőzés létrejöhet gyermek-, serdülő- és felnőttkorban is; az amerikai gyermekek 50%-a 5 éves kora előtt átesik rajta. A vírus azonban nem túlságosan fertőző. A serdülők és a fiatalok megbetegedése általában Epstein-Barr-vírussal fertőzött egyénnel való csókolózás vagy egyéb intim jellegű kapcsolat útján következik be.

Az Epstein-Barr-vírust hozzák összefüggésbe a főként Afrika trópusi vidékein előforduló Burkitt-limfómával. Szerepet játszhat továbbá a károsodott immunrendszerű (AIDS, szervátültetés utáni kezelés) egyének B-limfocita-eredetű-, valamint bizonyos orr- és garatdaganatainak kialakulásában. A vírus szerepe a rosszindulatú betegségek kialakulásában még nem teljesen tisztázott, de úgy gondolják, hogy genetikai állományának bizonyos részei megváltoztatják a fertőzött sejtek növekedési ciklusát.

Tünetek és szövődmények

Az 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél a betegség többnyire nem okoz panaszokat. Serdülőkben és felnőttekben azonban már jelentkezhetnek tünetek. A fertőződés és a panaszok megjelenése között eltelt idő (inkubációs idő) átlagosan 30-50 nap.

A jellegzetes négyes tünet a levertség, láz, torokfájás, és a nyirokcsomók duzzanata. A fertőzés általában rossz közérzettel kezdődik, mely néhány naptól egy hétig tart. Ezt követi a láz, torokfájás és a nyirokcsomók megnagyobbodása. A láz általában délután vagy este felé éri el 39,5 °C körüli csúcsértékét. A torokgyulladás fájdalma súlyosbodhat, a garat hátsó falán gennyszerű váladék keletkezhet. A nyirokcsomók megnagyobbodása mindenhol előfordulhat, de általában a nyaki tájékon a legjellegzetesebb. A levertség főleg az első 2-3 hétben a legkifejezettebb.

A mononukleózis infekciózában szenvedő betegek 50%-ában tapasztalható lépmegnagyobbodás. Időnként előfordul enyhe májmegnagyobbodás is. Ritkán sárgaság és szemkörüli vizenyő alakul ki. Ezen kívül ritkán bőrkiütések is megjelenhetnek. Egy tanulmány szerint azonban majdnem mindenkin, aki a fertőzés mellett az ampicillin nevű antibiotikumot kapta, az említett kiütések megjelentek. Egyéb szövődmények, így az agyvelő gyulladása (enkefalitisz), epilepsziás görcsök, bizonyos ideg károsodások, az agyhártyák gyulladása (meningitisz) és viselkedési rendellenességek is kialakulhatnak.

A megnagyobbodott lép olykor nagyon érzékeny ütődésre, rázkódásra. A lépruptúra (a lép szakadása) ritka, de lehetséges szövődmény. Előfordulása esetén sürgős sebészeti beavatkozás és lépeltávolítás indokolt. A fehérvérsejtek száma általában emelkedett, de a vérlemezkékkel (trombociták) és a vörösvérsejtekkel együtt akár csökkenhet is, ez azonban általában kezelés nélkül rendeződik. Megtörténhet, hogy a megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók a légutakra nyomást gyakorolnak. Kifejlődhet tüdőpangás is, de ez általában nem okoz panaszt.

Kórisme

Az orvos a betegséget a tünetek alapján ismeri fel, bár a tünetek nem jellegzetesek és egyéb fertőzésre is utalhatnak. Például a citomegalovírus okozta tünetegyüttest nehéz elkülöníteni a mononukleózis infekciózától. Egyéb vírusfertőzések, a toxoplazmózis, illetve bizonyos gyógyszer-mellékhatások és nem fertőző betegségek is utánozhatják a kórkép tüneteit.

A mononukleózis infekcióza diagnózisa vérvizsgálattal igazolható, mely kimutatja az Epstein-Barr-vírus elleni antitesteket. A szervezet fiatal B-limfocitákat termel a fertőzött alakok elpusztítására, ezeknek mikroszkóp alatt jellegzetes alakjuk van, és a fertőzött egyének vérében nagy számban fordulnak elő. A torok streptococcus okozta fertőzése a mononukleózis infekciózához hasonló tüneteket okozhat, ezt garatváladék-tenyésztéssel lehet elkülöníteni, és a tályogképződés, valamint a reumás láz kialakulásának megelőzése érdekében antibiotikummal kell kezelni.

Kórjóslat és kezelés

A legtöbb beteg teljesen meggyógyul. A fertőzés tartama változó. A heveny stádium kb. 2 hétig tart, ezután a legtöbb ember visszanyeri szokásos tevékenységét, bár a fáradékonyság több hétig vagy akár hónapokig is megmaradhat.

A betegség kevesebb, mint 1%-ban halálos kimenetelű. A halált leggyakrabban a szövődmények okozzák, pl. az agyvelőgyulladás, lépruptúra vagy légúti elzáródás, és sokkal valószínűbb a károsodott immunrendszerű betegek esetén.

A betegeket pihenésre kell biztatni mindaddig, amíg a láz, torokfájás és rossz közérzet el nem múlik. A lépruptúra veszélye miatt a beteg 6-8 hétig ügyeljen arra, hogy ne emelgessen nehéz terheket, és a küzdősportokat kerülje, még akkor is, ha a lépe nincs megnagyobbodva.

A lázat és a fájdalmat aszpirinnel vagy paracetamollal lehet csillapítani. Gyermekek esetén az aszpirint kerülni kell a Reye-szindróma veszélye miatt, mely végzetes kimenetelű lehet. Bizonyos szövődmények, mint pl. a légutak vizenyője, kortikoszteroidokkal kezelhetők. Az aciklovir csökkenti az Epstein-Barr-vírus szaporodását, de a betegség tüneteit csak kis mértékben befolyásolja.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck