Nyomtatás PDF

Orrnyálkahártya gyulladása

orrnyálkahártya-gyulladás, fertőzés

Az orr nyálkahártyájának gyulladását az orrfolyás és az orron keresztüli levegővétel akadályozottsága jelzi. A háttérben általában fertőzés áll. A felső légutak gyulladásai közül az orr megbetegedése fordul elő a leggyakrabban. A gyulladás lehet heveny (rövid ideig tartó) vagy idült (elhúzódó).

A heveny gyulladás általában a megfázás vagy nátha jele. Sokféle vírus és baktérium okozhatja ezt a betegséget. Bakteriális fertőzés esetén a kórokozó azonosítása után az orvos a megfelelő antibiotikumot írhatja fel, vírusok okozta gyulladásban viszont az antibiotikumok hatástalanok. Mindkét esetben csökkenthetők a tünetek fenilefrint tartalmazó orrspray használatával, vagy szájon át szedhető pszeudoefedrinnel. Ezek a recept nélkül kapható gyógyszerek oly módon hatnak, hogy összehúzódásra késztetik az orrnyálkahártya ereit. Az orrspray csak 3-4 napon keresztül használható.

Az idült gyulladás hátterében általában dohányzás, légszennyezés okozta ártalom vagy allergia áll. Szóba jöhet még néhány más fertőzés is, mint amilyen a szifilisz, a tbc, az orr idült sarjadzásos megbetegedése és a lepra, de előfordulhatnak ritka gombás és bakteriális eredetű fertőzések is. Ezek a betegségek a lágyrészeken kívül a porc- és csontszöveteket is megtámadják. Az orrnyálkahártya idült gyulladása is az orr eldugulásával és orrfolyással jár. Ha a háttérben fertőzés áll, jellemző a gennyes orrváladék és a gyakori orrvérzések előfordulása. A kórokozó azonosításához az orvos szövetmintát vesz, azaz mikroszkópos vizsgálat céljára kiemel egy kis darabot a nyálkahártyából, vagy az orrváladékból vett mintát küldi el laboratóriumi tenyésztésre. A kezelés a vizsgálat eredményének függvénye.

Az orrnyálkahártya sorvadásos gyulladása valójában olyan idült gyulladás, ami a nyálkahártya elvékonyodásával és megkeményedésével, végül pedig az orrüreg tágulatával jár. Ez utóbbi különbözteti meg leginkább az egyszerű idült gyulladástól. Az igazi ok egyelőre ismeretlen, bár valószínűsíthető a bakteriális fertőzés szerepe. Az orr belsejében pörkök alakulnak ki, és a betegséget jellegzetes szag kíséri. A nyálkahártya eredeti - nyáktermelő és a por eltávolítását végző apró nyúlványokkal rendelkező - sejtjeit kiszorítják a közönséges bőrre jellemző hámsejtek. A beteg elveszti szaglását, és gyakori, súlyos orrvérzések alakulhatnak ki. A kezelés a pörkösödés csökkentésére és a kellemetlen szag megszűntetésére irányul. Az orrba permetezett antibiotikum, pl. bacitracin elöli a baktériumokat, míg az ösztrogének, valamint az A- és D-vitamin hasonló módon vagy szájon át adva a nyáktermelést segítik elő. Az orrüreg műtéti vagy egyéb módon elért szűkítésével, illetve elzárásával csökkenthető a pörkképződés, mivel így kiküszöbölhető, hogy a légáramlás kiszárítsa az elvékonyodott nyálkahártyát.

A vazomotor orrnyálkahártya-gyulladást a nyálkahártya ereinek duzzadása, tüsszögés és orrfolyás jellemzi. A pontos kiváltó ok ismeretlen, de az allergiás eredet valószínűleg kizárható. Az állapot hol jobb, hol rosszabb, de a száraz levegő mindenképpen súlyosbítja a panaszokat. A duzzadt nyálkahártya színe az élénk vöröstől a rózsaszínig változhat. A betegség nem jár pörkösödéssel vagy gennyes orrfolyással. A kezelés célja a panaszok enyhítése, bár ez nem mindig sikerül. Párologtató használatával az otthoni és munkahelyi levegő páratartalmának biztosítása előnyös lehet.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck