Nyomtatás PDF

Orrvérzés

orrvérzés

Az orrvérzés hátterében rendkívül sokféle ok állhat. Leggyakrabban az orrsövény elülső, Kiesselbach-háromszög néven ismert, erekkel sűrűn ellátott részéről ered.

Az orrszárnyakat 5-10 percen keresztül összeszorítva a vérzés általában elállítható. Ha ez a módszer nem vezet eredményre, orvosnak kell megkeresnie a vérzés forrását. A vérzés átmenetileg elállítható érösszehúzó anyagot (pl. fenilefrint) és fájdalomcsillapítót (pl. lidokaint) tartalmazó oldattal átitatott orrtampon behelyezésével. Miután a vérzés elállt, és a nyálkahártya elzsibbadt, az orvos a vérzés forrását ezüstnitrát vagy elektromos áram segítségével kiégeti (kauterizálja).

Ha a beteg orrvérzését más baj okozta, akkor a kiégetés nem járható út, mivel nyomában újabb vérzés indulhat. Ebben az esetben vazelines gézcsomót nyomnak a vérzés helyére, majd a vérzés elállása után az orvos megkeresi a háttérben álló rendellenességet, és ezt kezeli.

Azoknál, akiknél érelmeszesedés miatti verőérszűkület és magas vérnyomás alakult ki, a vérzés forrása általában az orr hátsó részében helyezkedik el, ahol nehezebb annak elállítása. Olykor az orvos az érintett területet ellátó verőér lekötésére, vagy az orrüreg hátsó részének kitamponálására kényszerül. A tamponokat általában 4 napig tartják bent, közben szájon át adott antibiotikummal, pl. ampicillinnel veszik elejét az orrmelléküregek vagy a középfül gyulladásának.

Azoknál, akik a vérzéses hajszálértágulatnak nevezett öröklődő érrendellenességben szenvednek, gyakori és igen komoly orrvérzés jelentkezhet. Ez pedig súlyos, állandósult és vasbevitelre csak nehezen javuló vérszegénységhez vezet. Az orrvérzések gyakorisága csökkenthető az orrsövényre történő bőr átültetésével, és ily módon korrigálható a vérszegénység is.

A kiterjedt májbetegségben szenvedők hajlamosabbá válhatnak vérzések kialakulására, és ez gyakran súlyos orrvérzés képében jelentkezik. A beteg sok vért nyelhet, amit a bélbaktériumok ammóniává bontanak le. Az ammónia felszívódik a véráramba, és rosszullétet, ájulást okozhat, ezért igyekeznek a lenyelt vért beöntések és hashajtók segítségével, a lehető legrövidebb időn belül a belekből eltávolítani. Szóba jön még antibiotikum, pl. neomicin alkalmazása, megelőzendő a vér lebontását ammóniává. Ha a beteg sok vért vesztett, vérátömlesztés is történhet.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck