Nyomtatás PDF

Magatartászavarok

magatartászavar, magányos-agresszív, ellenszegülő dac, gyermek-szülő kapcsolat, szeparációs szorongás, fegyelemzavarok

A magatartászavart ismétlődő rendbontó magatartás jellemzi. A magatartászavaroknak több típusát különítik el. A magatartászavarok a magatartás olyan súlyos problémái, amelyek a gyermek és mások közötti normális kapcsolatokat fenyegetik.

Magatartászavarokat okozhat a gyermek környezete, egészsége, öröklött vérmérséklete vagy fejlődési zavara. A szülők, a tanárok és a gondozók közötti rossz kapcsolat is lehet gyökere a magatartászavaroknak.

A magányos-agresszív magatartászavarral küszködő gyermekek és serdülők önzőek, másokkal nincs jó kapcsolatuk és nincs megfelelő bűnösség érzésük. A csoport magatartászavarosak hűségesek a kortársakhoz (így pl. banda), de gyakran a kívülállók rovására. Néhány gyermek és serdülő a magányos-agresszív magatartászavar és a csoport magatartászavar jeleit egyaránt mutatja.

Az ellenszegülő dac rendellenesség negatív, dühös, dacos magatartás anélkül, hogy mások jogait aktuálisan sértené. A gyermekek ismerik a jó és rossz közötti különbséget és bűnösnek érzik magukat, ha valami kifejezetten rosszat tesznek. Habár ez kezdetben nem magatartászavar, az ellenszegülő dac rendellenesség enyhe formája gyakran előfordul.

Kezelés

A pszichoterápia javíthatja a gyermek vagy tizenéves önbecsülését és kontrollját, ezáltal javítva a magatartást. A moralizálás és a fenyegetés nem segít. Gyakran a legsikeresebb kezelés a gyermek kiemelése a veszélyes környezetből és szigorú fegyelem bevezetése.

A magatartászavarok diagnózisához az orvos vagy a terapeuta elbeszélget a szülőkkel, és egy átlagos napra vonatkozóan a gyermek tevékenységeiről teljes időrendi leírást kér. A megbeszélések a probléma magatartászavarrá válásának körülményeire és a magatartás részleteire összpontosítanak. Az orvos megfigyeli, hogy a gyermek és a szülők milyen hatással vannak egymásra.

A magatartászavarok az idő előrehaladásával romolhatnak, a korai kezelés segíthet megelőzni ezt a folyamatot. A szülők és a gyermek közötti jobb és élménytelibb kapcsolat növeli mind a szülők, mind a gyermek önbecsülését. A kölcsönhatás javulása segíthet megtörni a negatív magatartást kiváltó negatív válaszok ördögi körét.

A gyermek-szülő kapcsolat zavarai a gyermekek és szüleik közötti viszony nehézségei.

A kapcsolat zavarai már az első élethónapokban kezdődhetnek. Az anya és a baba közötti viszony feszült lehet nehéz terhesség vagy szülés következményeként. Szülés utáni depresszió vagy az apa, a rokonok vagy a barátok támogatásának hiánya szintén feszültté teheti az anya és gyermeke közötti kapcsolatot. A feszültség miatt a baba etetési és alvási rendje kiszámíthatatlan lesz. A legtöbb baba 2-3 hónapos koráig nem alussza át az éjszakát. Ez idő alatt a legtöbb babának gyakori, hosszan tartó, kifejezett sírással járó időszakai vannak. A szülők kimerültsége, ellenségeskedése, bűnösségérzése keveredhet azzal a kétségbeeséssel, amit a baba-szülő kapcsolat megromlása vált ki. A rossz viszony lassíthatja a gyermek értelmi és szociális fejlődését és növekedési elmaradást okozhat.

Kezelés

A szülőknek a helytálláshoz a csecsemő fejlődésével kapcsolatos információkat és segítő ötleteket lehet nyújtani. A körzeti gyermekorvos is képes megítélni és a szülőkkel megbeszélni a baba vérmérsékletét. Ez segíti a szülőket abban, hogy reményteljesebben, a valóságnak megfelelően lássák saját helyzetüket, továbbá annak a felismerésében, hogy a bűnösségérzés és az összeütközések a korai gyermekneveléssel együttjáró érzelmek. Ezek az ismeretek lehetővé teszik a szülőknek saját érzéseik elfogadását és új, egészséges kapcsolat kialakítását.

Szeparációs szorongás

Szeparációs szorongás akkor fordul elő, amikor a szülő egyedül hagyja gyermekét.

A gyermek sírni kezd, amikor az anya elhagyja a szobát vagy amikor idegen közeledik a gyermekhez, ezek a fejlődés szokásos lépései, kb. 8 hónapos korban kezdődik és 18-24 hónapos korig tart. Ennek a magatartásnak a hevessége gyermekenként változik, néhány, különösen az első gyermekes szülő azonban azt gondolja, hogy a szeparációs szorongás érzelmi probléma és gyermekük túlzott védelmezésével és az elszigetelés vagy az új helyzetek kerülésével akarják óvni őt. Ez a szülői magatartás azonban problémához vezet a gyermek szellemi érésében és fejlődésében. Az apák a szeparációs szorongást a gyermek elkényeztetésének jeleként értelmezik, és bírálják az anyát vagy a gyermek magatartását próbálják megváltoztatni szidással és büntetéssel.

Kezelés

Az orvos és az ápolónő meg tudja nyugtatni a szülőket, hogy a gyermek magatartása normális és megbeszélik a probléma kezelésének lehetőségeit. A szülőknek azt tanácsolják, hogy kevésbé legyenek védelmezőek és korlátozóak, hogy így ne akadályozzák a gyermek rendes fejlődését.

Fegyelemzavarok

A fegyelemzavarok a fegyelmezés hatástalansága esetén megfigyelhető helytelen viselkedést jelölik.

A fegyelmezés a kívánt magatartás elérése jutalmazással és büntetéssel. A gyermek magatartásának irányítására tett erőfeszítések szidással és testi fenyítéssel, például elfenekeléssel, ha mértékkel történik, eredményesek. Hatástalanná válnak azonban, ha túl gyakran alkalmazzák. A szidás és az elfenekelés szintén csökkentheti a gyermek biztonságérzését és önérzetét. A megfelelő fegyelmezés hiánya a gyermek szociálisan elfogadhatatlan magatartásához vezethet. A fenyegetés, hogy a szülő elhagyja vagy elküldi gyermekét, pszichológiailag káros lehet.

A dicséret és a jutalom megerősíti a jó magatartást. Rossz viselkedéskor a time-out (rövid szünet) módszer hasznos. Az eljáráshoz szükség van egy kis méretű, hordozható órára és egy székre. A széket egy zavaró körülményektől, például tévétől, játékoktól mentes helyre teszik. A széket nem szabad a gyermek hálószobájába és sötét vagy ijesztő helyre tenni. A time-out módszer a gyermek számára tanulási folyamat. Mindössze egy vagy csak néhány nem megfelelő magatartási forma befolyásolására érdemes használni.

A legtöbb gyermek a figyelemfelhívó rossz magatartást választja inkább, semhogy ne figyeljenek rájuk, ezért a szülőknek minden nap időt kell szakítaniuk arra, hogy gyermekükkel kellemes együttlétet biztosíthassanak, amely során lehetőség nyílik a jó magatartás jutalmazására is.

Ördögi kör séma

Az ördögi kör séma a gyermek negatív (csintalan) magatartására adott negatív válasz (düh) a szülőtől vagy a gondozótól, amit a gyermek további negatív viselkedése, illetve a szülők további negatív reakciója követ.

Az ördögi kör általában akkor kezdődik, amikor a gyermek agresszív és ellenálló. A szülők vagy a gondozók szidással, ordítással és elfenekeléssel válaszolnak. A szülők ellenszegülhetnek a kétéves gyermek jellegzetesen negatív hozzáállásának, illetve a négyévesek visszabeszélésének, vagy megpróbálkozhatnak együttműködni a születése óta temperamentumos gyermekkel. Ezek a gyermekek feszültségre vagy érzelmi terhelésre sírás helyett gyakran inkább makacssággal, feleseléssel, agresszivitással és indulatkitöréssel reagálnak.

Szintén ördögi körök alakulhatnak ki, ha szülők a félénk, ragaszkodó és könnyen befolyásolható gyermeket túlzásba vitt féltéssel, illetve engedékenységgel óvják. A szülők a gyermeket általában valamely vélt betegség miatt viszik orvoshoz, amelyről kiderül, hogy magatartászavarokkal áll összefüggésben. Az átlagos naphoz hozzátartoznak a konfliktusok étkezési időben és amikor a szülőknek egyedül kell hagyniuk gyermeküket, így például délutáni vagy esti lefektetéskor. A szülők hajlamosak a gyermek azon feladatait, melyeket önállóan végre tudna hajtani, így például az öltözködést és az étkezést, helyettük elvégezni. A szülők gyakran tévesen feltételezik, hogy a gyermeknek árthat a fegyelmezés.

Kezelés

Az ördögi kört meg lehet szakítani, ha a szülők megtanulják a mások személyi jogait nem érintő rossz magatartás, így például dühroham vagy étkezés elutasításának figyelmen kívül hagyását. A figyelmen kívül nem hagyható magatartás esetén elterelési vagy time-out módszert lehet megpróbálni. A szülők csökkenteni tudják a súrlódást és jó magatartásra buzdíthatnak a gyermek megfelelő dicsérésével. Ezeken kívül a szülőknek és a gyermeknek naponta legalább 15-20 percet kell együtt tölteniük kölcsönösen örömet okozó tevékenységgel.

Ha ezek az előírások a magatartás ördögi kör jellegét 3-4 hónapon belül nem szakítják meg, a gyermeket pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell vinni.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck