Nyomtatás PDF

Mánia

mánia, depresszió, bipoláris betegség

A mániát olyan felfokozott fizikai aktivitás és túlzott felhangoltság jellemzi, amely aránytalan bármely pozitív eseményhez képest. A hipománia a mánia enyhébb formája. Míg a depresszió előfordulhat mániás epizódok nélkül is (unipoláris betegség), addig a mánia főként a mániás-depressziós betegség részeként fordul elő (bipoláris betegség).

Az a kevés beteg, akinél csak a mánia jelentkezik egyértelműen, valójában enyhe vagy rövid depresszív epizódokat is átélhet. A mánia és hipománia ritkább, mint a depresszió, és felismerése is nehezebb - a mély és tartós szomorúság hamarabb készteti az egyént arra, hogy orvoshoz forduljon, mint a felhangoltság (a mániás emberek nincsenek tudatában annak, hogy valami baj van az elmeállapotukkal vagy viselkedésükkel). Az orvosnak ki kell zárni a testi betegség lehetőségét a háttérben annál a betegnél, akinél először fordul elő mánia korábbi depressziós epizód nélkül.

Tünetek és kórisme

A mániás tünetek típusos esetben gyorsan, néhány nap alatt alakulnak ki. A korai (enyhébb) szakaszban a beteg az átlagosnál jobban érzi magát, és gyakran élénkebbnek, fiatalabbnak és energikusabbnak tűnik.

A mániás beteg általában felhangolt, de ugyanakkor ingerlékeny, kötekedő vagy nyíltan ellenséges is lehet. Típusos esetben tökéletes állapotban levőnek hiszi magát. A nagyfokú aktivitási készséggel párosuló kritikátlanság állapotának megítélésében türelmetlenné, tolakodóvá és agresszívan ingerülté teheti a beteget. A szellemi működés felgyorsul (ezt hívják gondolatrohanásnak). A beteg figyelme könnyen elterelődik és állandóan áttér az egyik témáról vagy próbálkozásról a másikra. Hamis elképzelése alakulhat ki saját gazdagságáról, hatalmáról, találékonyságáról és tehetségéről, időnként lenyűgöző énképet formál magáról, néha istennek képzeli magát.

A beteg úgy vélheti, hogy mások támogatják vagy üldözik őt, vagy hallucinál, olyan dolgokat lát vagy hall, amelyek nem léteznek. Az alvásigény csökken. A mániás fáradhatatlanul, nagy lendülettel és megfontolás nélkül veti magát különböző tevékenységekbe (pl. kockázatos üzleti vállalkozások, hazárdjátékok vagy veszélyes szexuális kalandok) anélkül, hogy felismerné azok társadalmi veszélyességét. Szélsőséges esetekben a szellemi és fizikai aktivitás olyan féktelen lehet, hogy a hangulat és viselkedés közti érdemi összefüggés elvész egyfajta értelmetlen izgatottságban (delirózus mánia). Ebben az esetben azonnali kezelés szükséges, mivel a beteg belehalhat a teljes fizikai kimerültségbe. Kevésbé súlyos mániás tevékenység-túltengésben is szükség lehet kórházi elhelyezésre, hogy a beteget és családját megvédjük a mind anyagi, mind szexuális téren igen kóros magatartástól.

A mániát a tünetei alapján lehet diagnosztizálni, amelyek rendszerint nyilvánvalóak a külső megfigyelő számára. Mivel a mániás betegek következetesen elutasítják, hogy bármi bajuk lenne, az orvosnak rendszerint a családtagoktól kell tájékoztatást kérni. Kérdőívek használata nem olyan elterjedt, mint a depressziónál.

Kezelés

A kezeletlen mániás szakaszok sokkal váratlanabbul szűnnek meg, mint a depressziós periódusok, és általában rövidebb ideig tartanak: néhány héttől néhány hónapig. Mivel a mánia orvosi és társadalmi szempontból egyaránt vészhelyzetet jelent, az orvosnak mindent meg kell tennie, hogy a beteget kórházban kezeljék.

A mánia tünetei lítiummal csökkenthetők. Mivel a lítium hatásának a kifejlődéséhez 4-10 nap kell, gyakran valamilyen gyorsan ható gyógyszert, pl. haloperidolt is adnak egyidejűleg, hogy a zaklatott gondolkodást és viselkedést csillapítsák. Ugyanakkor a haloperidol izommerevséget és szokatlan mozgásokat okozhat. Ezért csak kis adagban alkalmazzák, valamilyen benzodiazepinnel, pl. lorazepammal vagy klonazepammal kombinálva, amelyek fokozzák a haloperidol mániát fékező hatását, ugyanakkor csökkentik a kellemetlen mellékhatásokat.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck