Nyomtatás PDF

Nefritisz szindróma, krónikus

nefritisz, glomerulonefritisz

Az idült (krónikus) nefritisz szindróma (krónikus glomerulonefritisz, lassan progrediáló glomeruláris megbetegedés) különféle betegségekben előforduló rendellenesség, amelyben a glomerulusok károsodnak, és a veseműködés évek alatt tönkremegy. A kiváltó ok ismeretlen. A krónikus glomerulonefritiszesek 50%-ában nyilvánvaló, hogy a háttérben glomerulopátia húzódik meg, bár ezen betegek kórelőzményében tünetek nem szerepelnek.

Tünetek és kórisme

Mivel a szindróma évekig nem okoz tüneteket, a legtöbb ember esetében felderítetlen marad. Fokozatosan alakul ki, így nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor kezdődött. Kiderülhet egy magát jól érző, jó veseműködésű beteg szokványos (rutin) orvosi ellenőrzése kapcsán is, akinek a vizeletében megtalált fehérjét és a valószínűleg fellelhető vérsejteket kivéve nincsenek betegségre utaló jelei. Más esetekben a betegnek hányingert, hányást, nehézlégzést, viszketést vagy kimerültséget okozó veseelégtelensége lehet. Folyadék-visszatartás (ödéma) lehetséges. Gyakori a magas vérnyomás.

Mivel sok vesebetegségnek megegyeznek a tünetei, a betegség korai szakaszában a megkülönböztetés legmegbízhatóbb eszköze a vesebiopszia. Előrehaladott állapotokban, amikor a vesék összezsugorodtak és hegesek, ritkán végeznek vesebiopsziát, mivel kicsi lenne az esélye, hogy a kiváltó okra mutató információhoz jussanak.

Kórjóslat és kezelés

A sokféle kipróbált kezelés egyikével sem lehetett a betegség progresszióját megelőzni. A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése és a nátriumbevitel megszorítása hasznosnak tűnik. A vesekárosodás mértékét az elfogyasztott fehérje mennyiségének csökkentése némileg mérsékli. A veseelégtelenséget dialízissel vagy veseátültetéssel kell kezelni.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck