Nyomtatás PDF

Székrekedés

székrekedés, obstipáció

A székrekedés az az állapot, amikor a székürítés kellemetlenséggel jár, vagy ritka. Székrekedés esetén a széklet kemény, és kiürítése nehéz; utána olyan érzés maradhat, hogy a végbél nem ürült ki teljesen. A heveny székrekedés kialakulása váratlan és egyértelműen észrevehető. Az idült székrekedés viszont alattomosan kezdődik, és hónapokig vagy évekig fennmaradhat.

A heveny székrekedés oka gyakran nem több, mint a szokásos étrend megváltozása, vagy a fizikai aktivitás csökkenése, például amikor valaki 1-2 napig ágyban marad valamilyen betegség miatt. Sok gyógyszer, például az alumínium-hidroxid (mindennapos a recept nélkül is kapható savkötőkben), a bizmut-sók, a vas-sók, antikolinerg szerek, a vérnyomáscsökkentők, az altatók és sok nyugtató okozhat székrekedést. A heveny székrekedés komoly betegség (így például a vastagbél elzáródása, vérellátásának csökkenése, és ideg- vagy gerincvelőkárosodás) tünete is lehet.

A csekély fizikai aktivitás és a rostszegény étrend az idült székrekedés mindennapos kiváltó oka. További okai a pajzsmirigy csökkent működése (hipotireózis), a vér emelkedett kalciumszintje (hiperkalcémia) és a Parkinson-kór. A vastagbél csökkent izom-összehúzódása (inaktív vastagbél) és a székletürítés közben fellépő kellemetlen érzés is ehhez az állapothoz vezethet. Lelki problémák szintén gyakori okai lehetnek mind a heveny, mind az idült székrekedésnek.

Kezelés

Ha betegség okozza a székrekedést, akkor a kiváltó kórképet kell kezelni. Egyébként az állapot legjobban a megfelelő testmozgással, a rostdús étrenddel és esetenként az arra alkalmas gyógyszerrel előzhető meg, illetve kezelhető.

A zöldségfélék, a gyümölcsök és a korpa kiváló étkezési rostforrások. Számos embernek megfelelő, hogy 2-3 teáskanálnyi durvára őrölt korpával vagy rostban gazdag gabonafélével megszórt gyümölcsöt fogyasszanak, naponta 2-3 alkalommal. A jótékony hatás eléréséhez a rostokat bőséges folyadékkal együtt kell fogyasztani.

Hashajtók

Sokan használnak hashajtót a székrekedés enyhítésére. Némelyik hosszú időn át alkalmazva is biztonságos, míg másokat csak alkalmanként szabad szedni. Egyesek a székrekedés megelőzésére, míg mások a kezelésére használatosak.

A széklet mennyiségét növelő anyagok a korpa, a pszillium, a kalcium polikarbofil és a metil-cellulóz. A megnövekedett béltartalom a bél természetes összehúzódásait serkenti, és a tömegesebb széklet lágyabb is, így a kiürítése is könnyebb. Ezek az anyagok lassan és kíméletesen hatnak, és ez a legbiztonságosabb módja a szabályos bélműködés elősegítésének. E szereket először általában kis mennyiségben kell szedni. Az adagot fokozatosan kell emelni a kellő eredmény eléréséig. Melléjük mindig bőségesen kell folyadékot fogyasztani.

A székletlágyítók, mint pl. a dokuzát, a széklet víztartalmát növelik. Ezek valójában a felületi feszültséget csökkentik, lehetővé téve ezzel azt, hogy a víz könnyebben bekerüljön a széklet belsejébe és lazábbá tegye azt. A nagyobb székletmennyiség a vastagbél falának természetes összehúzódó képességét növeli, ami a lazább béltartalom könnyebb kiürítéséhez járul hozzá.

Az ásványi olajok is lágyítják a székletet, és a szervezetből történő távozását is gyorsítják. Azonban az ásványi olajok gátolják a zsíroldékony vitaminok felszívódását. Ezenkívül, ha a beteg legyengült állapotban van, és félrenyeli (aspirálja) az ásványi olajat, súlyos tüdőkárosodása alakulhat ki. Ezeken kívül az olajok ki is szivárognak a végbélnyíláson keresztül.

Az ozmotikus szerek nagy mennyiségű vizet szívnak vissza a vastagbélbe, puhítva és lazítva ezzel a székletet. Ez a jelentős folyadékmennyiség szintén tágítja a vastagbél falait, összehúzódásokra ingerelve azt. Ezekben a hashajtókban vagy sók vannak - rendszerint foszfát, magnézium vagy szulfát - vagy rosszul felszívódó cukor, például laktulóz vagy szorbit. Néhány ozmotikus anyag nátriumot tartalmaz. Vesebetegségben vagy szívelégtelenségben azonban ezek vizet tarthatnak vissza a szervezetben, különösen akkor, ha gyakran vagy nagy mennyiségben alkalmazzák. A magnéziumot vagy foszfátot tartalmazó szerek részben felszívódhatnak a véráramba, és veseelégtelenség esetén károsak lehetnek.Ezek a hashajtók rendszerint 3 órán belül kifejtik hatásukat, és alkalmasabbak a székrekedés kezelésére, mint megelőzésére. Használatosak még a belek kitisztítására a tápcsatorna röntgenvizsgálata és a vastagbél endoszkópos vizsgálata (vastagbéltükrözés, kolonoszkópia)n előtt.

A bélmozgást serkentő hashajtók közvetlenül a vastagbél falát ingerlik, annak összehúzódását és a széklet mozgását elősegítve. Ezek a szerek izgató anyagokat tartalmaznak, mint a szenna, a kaszkara, a fenoftalein, a bizakodil vagy a ricinusolaj. Rendszerint közepesen erős bélmozgást okoznak 6-8 órán belül, de gyakran váltanak ki görcsöt is. Kúpban adva általában 15-60 percen belül hatásosak. Tartós alkalmazásuk a vastagbél károsodásához vezethet. Használatukhoz hozzászokás fejlődhet ki, ami a "lusta bél" tünetegyüttes kialakulását eredményezheti. Ez a hashajtóktól való függőséget teremt. Diagnosztikus vizsgálatok előtt gyakran használják e szereket a vastagbél kitisztítására. Ezenkívül a vastagbél mozgását gátló gyógyszerek - például a kábítószerek - által okozott székrekedés megelőzésére és kezelésére is jól alkalmazhatók.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck