Nyomtatás PDF

Szamárköhögés

szamárköhögés, pertussisz, Bordatella pertussis

A szamárköhögés (pertusszisz) Bordetella pertussis baktérium által okozott nagyon fertőző betegség, amely általában elhúzódó, magas hangmagasságú, mély bordaközi behúzódással járó légzésben végződő, a szamár ordításához hasonló köhögési rohamokat okoz.

A szamárköhögés, amely egykor széles körben elterjedt betegség volt az Egyesült Államokban, és világszerte nagy probléma még napjaikban is, 1980 óta ismét gyakoribb lett az Egyesült Államokban. Helyi járványok 2-4 évenként jelentkeznek. A szamárköhögés bármilyen életkorban előfordulhat, az esetek felében azonban négy év alatti gyermekeket érint. Szamárköhögésen egyszer már átesett személyek nem mindig lesznek egész életükre teljesen védettek, a második alkalommal azonban a betegség általában enyhébb és nem mindig emlékeztet szamárköhögésre.

A fertőzött személy a köhögéskor levegőbe szórt nedvességcseppekkel terjeszti a betegséget. A közelben bárki belélegezheti ezeket a cseppeket és fertőződhet. A szamárköhögésben szenvedő személy a betegség harmadik hete után általában nem fertőző.

Tünetek és kórisme

A tünetek átlagban 7-10 nappal a Bordetella pertussis baktériummal történő találkozás után kezdődnek. A baktérium betör a garat, a légcső és a légutak nyálkahártyájába és fokozza a nyákelválasztást. A nyák először híg, de később sűrű és ragadós lesz. A fertőzés kb. 6 hétig tart és három fázisát különíthetjük el: enyhe megfázásszerű tünetek (rutos fázis), súlyos köhögőrohamok (roham fázis) és fokozatos felépülés (lábadozási fázis).

A gyermeket az első (rutos) fázisban vizsgáló orvosnak a szamárköhögést el kell különítenie hörgruttól, influenzától, egyéb vírusos fertőzésektől és az esetleg hasonló tüneteket okozó tuberkulózistól. Az orvos kicsi tamponnal nyákmintát vesz az orrból és a garatból. A mintát ezután tenyésztik. A korai fázisban tenyésztéssel a baktérium 80-90%-ban felismerhető. A baktérium a betegség folyamán később sajnos nehezebben tenyészthető, annak ellenére, hogy a köhögés ekkor a legerősebb. Gyorsabban lehet eredményhez jutni, ha a levett mintából különleges antitestek használatával mutatják ki a Bordetella pertussis baktériumot, ez a módszer azonban kevésbé megbízható.

Szövődmények

A leggyakoribb szövődmények a légutakat érintik. Csecsemőkorban különösen nagy a károsodás veszélye, amely a légzési szünetek (apnoe) vagy a köhögési rohamokat követő oxigénhiány miatt léphet fel. Gyermekekben akár halállal végződő tüdőgyulladás is kialakulhat. A köhögési rohamok során levegő juthat ki a tüdőkből a körülötte elhelyezkedő szövetekbe vagy a tüdő elszakadhat és összeeshet (légmell). Súlyos köhögési roham bevérzést okozhat a szemben, a nyálkahártyákban, ritkán a bőrben és az agyban. Seb alakulhat ki a nyelv alatt, ha a nyelv a köhögési rohamok során az alsó fogakhoz préselődik. Ritkán a köhögés végbél előesést (rektális prolapszus) vagy kidudorodásként látható köldöksérvet okozhat.

Csecsemőkben görcsök fordulhatnak elő, ez idősebb gyermekekben ritka. Az agyban a vérzés, duzzanat vagy gyulladás agykárosodáshoz, értelmi fogyatékossághoz, bénuláshoz vagy más idegrendszeri problémákhoz vezethet. Fülfertőzés (középfülgyulladás) is gyakran kialakulhat szamárköhögés következményeként.

Kórjóslat és kezelés

A szamárköhögésben szenvedő gyermekek nagy többsége ugyan lassan, de teljesen meggyógyul. Az egy év alattiak fertőzése 1-2%-ban végződik halállal. Két év alatti gyermekekben a betegség súlyos és kínzó lehet, de ritkán idősebb gyermekekben és felnőttekben is súlyos. Az enyhe betegségben szenvedő idősebb gyermekek és felnőttek azok, akik nagy valószínűséggel átadják a szamárköhögést fiatalabb gyermekeknek.

A súlyos állapotú csecsemőket általában kórházba viszik, mert nővéri ellátásra és oxigénre van szükségük: intenzív ellátást igényelhetnek. Ezeket a csecsemőket általában besötétített, csöndes szobába fektetik, és a lehetőségekhez képest minimális mértékben zavarják csak őket. A zaklatás ugyanis köhögési rohamot provokálhat, ami nehézlégzést okozhat. Ha a betegség enyhe, idősebb gyermekeknek nem kell ágyban feküdniük.

A kezelés során a nyákot le lehet szívni a garatból. Súlyosabb esetekben szükség esetén a légcsőbe csövet (tubus) helyeznek, hogy azon keresztül közvetlenül kerüljön oxigén a tüdőkbe. Köhögéscsillapító gyógyszerek hatása kérdéses, és általában nem használják ezeket.

Intravénás folyadék adható a hányással veszített folyadék pótlására, valamint ha a köhögés megakadályozza a csecsemő táplálhatóságát. Fontos a megfelelő táplálás, idősebb gyermekekben a kis mennyiségű, gyakori étkezés a legajánlatosabb.

Általában eritromicin nevű antibiotikumot adnak a pertussziszt okozó baktérium teljes kiirtására. Antibiotikummal kezelik a szamárköhögést kísérő fertőzéseket is, mint például a tüdőgyulladást és középfülgyulladást.

Megelőzés

A gyermekeket rutinszerűen oltják szamárköhögés ellen. A szamárköhögés oltást általában torokgyík és tetanusz elleni oltással kombinálják, DiPerTe oltás (Diftéria-Pertusszisz-Tetanusz) formájában. Szamárköhögéses beteggel érintkezőknek megelőzésként eritromicint adnak.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck