Nyomtatás PDF

Szepszis (újszülöttkori)

sepsis, vérmérgezés, újszülött

Az újszülöttkori szepszis (szepszis neonatorum) az élet első hónapjában az egész szervezetben a vérárammal szétterjedő, súlyos, bakteriális eredetű fertőzés. Szepszis az újszülöttek kevesebb mint 1%-nál fordul elő, az első néhány élethéten bekövetkező haláleseteknek azonban több mint 30%-ért felelős.

A bakteriális fertőzés ötször gyakoribb 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint érett, normál súlyú, időre született újszülöttek között, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat. A szülés során fellépő szövődmények, így az idő előtti burokrepedés, vérzés vagy az anya fertőzése, az újszülötteknél növelik a szepszis kialakulásának veszélyét.

Tünetek

A szepszis az esetek több mint felében a születés után 6, de a nagy többségben is legkésőbb 72 órán belül indul. A négy vagy több nappal a születés után kezdődő szepszis valószínűleg a kórházi ápolószemélyzettől szerzett (ún. nozokomiális) fertőzés.

A szeptikus újszülött általában apatikus, erőtlenül szopik, szívverése lassú és testhőmérséklete ingadozik (alacsony vagy magas). Egyéb tünetei a nehézlégzés, görcsök, nyugtalanság, sárgaság, hányás, hasmenés és haspuffadás.

A tünetek a fertőzés kiindulásának helyétől és annak szóródásától függnek. A köldökcsonk fertőzése (omfalitisz) például a köldök gennyes folyását vagy vérzését okozhatja. Az agyhártya fertőzése (agyhártyagyulladás) vagy az agytályog okozhat kómát, görcsöket, a hátgerinc ívelt megfeszülését és kiemelkedő, lüktető kutacsokat (két puha terület a koponyacsontok között). A csontok fertőzése (oszteomielitisz) korlátozhatja az érintett kar vagy láb mozgását. Az ízületi fertőzések duzzadást, melegséget, bőrpírt és érzékenységet okozhatnak az ízület felett. A hasüreg belső hártyájának fertőzése (peritonitisz) haspuffadással és véres hasmenéssel járhat.

Kórisme

A fertőzésért felelős kórokozót vérminta és a fertőzés nyilvánvaló helyéről vett minta tenyésztésével, továbbá esetleg antitest vizsgálatokkal azonosítják. Általában a vizeletminta mikroszkópos vizsgálatára és tenyésztésére is sor kerül. Gerinccsapolást (lumbálpunkció) végeznek agyhártyagyulladás gyanúja esetén. A fülből és a gyomorból nyert folyadékmintát is lehet mikroszkóp alatt vizsgálni.

Kórjóslat és kezelés

Az újszülöttkori szepszist intravénás antibiotikumokkal kezelik. A kezelést már akkor elkezdik amikor a laboratóriumi vizsgálati eredmények még nem állnak rendelkezésre, a laboratóriumi leletek ismeretében lehet antibiotikumot váltani. Ritka esetekben az újszülöttnek tisztított antitest vagy fehérvérsejt készítmény is adható.

A modern antibiotikumok és az intenzív ellátás ellenére a szeptikus újszülöttek 25 vagy még több százaléka meghal. A halálozási arány kétszer nagyobb kis súlyú koraszülöttekben, mint érett, normál súlyú, időre született újszülöttekben.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck