Nyomtatás PDF

Spirometria

tüdőtérfogat mérés, spirometria

A légzőszervi megbetegedés felmérése során gyakran vizsgáljuk, hogy a tüdő mennyi levegőt képes befogadni, valamint, hogy a beteg mennyi levegőt és milyen gyorsan tud kilélegezni.

 

E méréseket ún. spirométerrel végzik, amely egy pipából, a mérőkészülékből, és a kettőt összekötő csőből áll. A beteg a mérés folyamán mély belégzést követően erőteljesen és a lehető leggyorsabban kilégzik a csövön keresztül. A ki- és belégzett levegő térfogatát, és az egyes légvételek időtartamát rögzítik, majd kiértékelik. A vizsgálatokat gyakran azt követően is megismétlik, miután a beteg hörgőtágító (bronchodilatátor) gyógyszert kapott.

Egyszerűbb eszköz a kilégzett levegő sebességének mérésére az ún. peak flow meter (csúcsáramlás-mérő). Mély belégzést követően, a beteg amilyen erősen csak tud, belefúj a kis kézi eszközbe. Ez az olcsó eszköz segíti az asztmás betegeket állapotuk otthoni ellenőrzésében.

A tüdőtérfogat mérése a tüdő és a mellkas merevségét vagy rugalmasságát tükrözi.

A mérési értékek kórosan alacsonyak olyan rendellenességekben, mint a tüdőszövet rostos elfajulása (fibrózis) és a gerincferdülés (kifoszkoliózis). A tüdő merevségét vagy a mellkas csökkent mozgását okozó rendellenességeket restriktív betegségeknek nevezzük.

Az áramlásmérések a légúti szűkület vagy elzáródás mértékét mutatják ki. A mérés eredménye kóros az olyan megbetegedésekben, mint a hörgrut, tüdőtágulás, és az asztma. E kórképeket obstruktív betegségeknek nevezzük.

Az új spirométerek többsége az erőltetett légzési manőver alatt folyamatosan kirajzolja a tüdő térfogat- és áramlási görbéjét. Ezek az áramlásvizsgálatok különösen az olyan elváltozások kimutatásában jelenthetnek segítséget, melyek részlegesen elzárják a gégét (larinx) és a légcsövet (trachea).

Az izomerő mérése

A légzőizmok erőssége úgy mérhető, hogy a beteg a levegőt erőltetett belégzést követően, nyomásmérővel szemben, maximális erővel légzi ki. Az izmokat érintő megbetegedés, mint az izomsorvadás (disztrófia), megnehezíti a légzést, alacsony be- és kilégzési nyomást eredményez. A vizsgálatok annak eldöntésében is segítséget nyújtanak, hogy a lélegeztetőgépen lévő beteg képes lesz-e gép nélkül lélegezni.

A gázáteresztő képesség mérése

A szénmonoxidra vonatkozó diffúziós kapacitás vizsgálat alapján megbecsülhető, hogy az oxigén milyen hatékonyan szállítódik a tüdőléghólyagokból a véráramba. Mivel az oxigén diffúziós kapacitásának közvetlen mérése nehéz, a beteg kismennyiségű szénmonoxidot lélegez be, majd a lélegzetét 10 másodpercre visszatartja, végül egy szénmonoxidot érzékelő eszközbe fújja ki a levegőt.

Amennyiben a tüdő megfelelően működik, a belélegzett levegőből a szénmonoxid nagyon jól felszívódik. Ha a vizsgálat azt mutatja, hogy a szénmonoxid nem jól szívódik fel, akkor a tüdő és véráramlás közötti oxigéncsere sem kielégítő. A diffúziós kapacitás tüdőfibrózis, tüdőtágulás és a tüdőereket érintő betegségek esetében jellemzően alacsony.

Alvásvizsgálatok

A légzés általában automatikus, és a vér oxigén- és széndioxidszintjét érzékelő agyi központok szabályozzák. Ha a szabályozás nem megfelelő, a légzés - különösen alvás alatt - hosszabb időkre leállhat - ezt az állapotot nevezzük alvási apnoénak.Az alvási apnoe kivizsgálása során egy-egy elektródát helyeznek fel az ujjra vagy a fülcimpára a vér oxigénkoncentrációjának mérésére, valamelyik orrjárathoz a levegő áramlásának mérésére, valamint a mellkasra a légzőmozgások érzékelésére.

Artériás vérgázelemzés

Az artériás vérgázvizsgálat az oxigén és a széndioxid koncentrációját méri az artériás vérben. E koncentrációk a tüdőműködés fontos mutatói, mert jelzik, hogy az oxigén milyen mértékben kerül a véráramba, és milyen a széndioxid kiáramlása.

Az oximetriának nevezett eljárással az oxigénkoncentráció folyamatosan figyelemmel kísérhető az ujjra vagy fülcimpára helyezett elektróda segítségével. Ha a beteg állapota súlyos, vagy a széndioxidszint mérése is szükséges, vérmintát kell venni. Általában a csukló artériájából (artéria radiális) vesznek vért. Az artériás vérmintából meghatározható az oxigén és széndioxid koncentrációja, valamint a vér savassága, melyek a vénából vett vérből nem mérhetőek.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck