Nyomtatás PDF

Szívburokgyulladás, krónikus

krónikus szívburokgyulladás, perikarditisz

A krónikus szívburokgyulladás (perikarditisz) esetén a szívburokban folyadék szaporodik fel és a szívburok (perikardium) megvastagodik; mindez fokozatosan alakul ki és hosszú ideig tart.

A krónikus, folyadékképződéssel járó (effuzív) szívburokgyulladásban a folyadék lassan gyűlik össze a szívburokban. A kiváltó ok általában ismeretlen, de az állapotot okozhatja daganat, tuberkulózis vagy a pajzsmirigy csökkent működése. Lehetőség szerint a kiváltó okot kell gyógyítani. Ha a szívműködés normális, az orvos a beteget megfigyelés alatt tartja.

A krónikus konstriktív (összenyomással járó) szívburokgyulladás ritka megbetegedés, e kórképben a szív körül fibrotikus (hegszövetszerű) szövet alakul ki. A fibrotikus szövet az évek során összehúzódik, ezzel összenyomja és megkisebbíti a szívet. A külső kompresszió növeli a szívbe visszatérő vénákban a nyomást, mivel nagyobb nyomással kell a szívet tölteniük. A folyadékoszlop feltorlódik, és a bőr, a has és néha a tüdő körüli térben folyadék gyűlik fel.

Okok

Bármely olyan állapot, ami akut szívburokgyulladást okoz, krónikus konstriktív szívburokgyulladás kialakulásához is vezethet, de a kiváltó ok általában nem ismert. A krónikus konstriktív szívburokgyulladás leggyakoribb ismert oka a vírusfertőzés, valamint a mellrák vagy limfóma miatt végzett sugárterápia. Krónikus konstriktív szívburokgyulladás kialakulhat reumás ízületi gyulladás, szisztémás lupusz eritematózus, korábbi sérülés, szívműtét vagy fertőzés következtében. Régebben az Egyesült Államokban a tuberkulózis volt a leggyakoribb ok, de ma már mindössze az esetek 2%-ában áll ez a háttérben. Afrikában és Indiában a szívburokgyulladás valamennyi formájának leggyakoribb kiváltó oka még ma is a tuberkulózis.

Tünetek és kórisme

A krónikus szívburokgyulladás tünetei a légzési nehézség, köhögés (a tüdő vénáinak magasabb nyomása a tüdő léghólyagocskáiba folyadékot présel ki) és a fáradtság (a szív elégtelen működésének következményeként). Egyébként a betegség nem okoz fájdalmat. A hasban és az alsó végtagon gyakori a folyadék megjelenése.

A tünetek kulcsszerepet játszanak a krónikus szívburokgyulladás diagnózisában, különösen, ha a szívműködés romlásának nincs egyéb oka (pl. magas vérnyomás, koszorúér-megbetegedés vagy szívbillentyű betegség). Krónikus konstriktív szívburokgyulladásban a szív a mellkasröntgenen nem látszik nagynak, a szívbetegségek többségében ezzel szemben a szív megnagyobbodott. A krónikus konstriktív szívburokgyulladásban szenvedő betegek több mint felében a szívburokban kalcium rakódik le, ami a mellkasröntgenen kimutatható.

Kétféle vizsgálóeljárás erősítheti meg a diagnózist. szívkatéterezés használatos a szívüregekben és a nagyerekben a vérnyomás mérésére. A mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI), vagy a komputertomográfiával (CT) pedig a perikardium megvastagodását lehet kimutatni.A szívburok normális vastagsága kevesebb mint 3-3,5 mm, krónikus konstriktív szívburokgyulladásban azonban 6-7 mm vagy még több lehet.

Kezelés

Bár a vizelethajtók (olyan gyógyszerek, amelyek a felesleges folyadék kiválasztását segítik) mérsékelhetik a tüneteket, az egyetlen terápiás lehetőség a perikardium műtéti eltávolítása. A beavatkozás a műtétre kerülő betegek 85%-ában sikeres. A műtéti halálozás 5-15%-os aránya miatt azonban a legtöbb betegnél nem végzik el az operációt addig, amíg a betegség nem korlátozza lényegesen a napi aktivitást.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck