Nyomtatás PDF

Torokgyík (diftéria)

torokgyík, diftéria

A torokgyík a corynebacterium diphtheriae által okozott fertőző, néha halálos kimenetelű megbetegedés. Sok évvel ezelőtt egyike volt a gyermekhalálozás vezető okainak. Napjainkban a torokgyík a fejlett országokban ritka, főként a betegség elleni védőoltás széles körű elterjedésének köszönhetően.

1980 óta az Egyesült Államokban évente ötnél kevesebb eset fordul elő, de a betegséget okozó baktérium még jelen van a világban és okozhat járványokat, ha a védőoltást nem a lehetséges legszélesebb körben alkalmazzák. Ötven év óta a legnagyobb járvány Oroszországban és a volt Szovjetunió egykori tagállamaiban zajlik jelenleg is.

A diftéria baktérium általában a levegőbe köhögött cseppekkel terjed. Ritkán a baktérium terjedhet fertőzött háztartási tárgyakkal, így ruhával vagy játékokkal. A baktérium általában a száj vagy a garat nyálkahártyájának felszínén vagy ahhoz közel szaporodik és itt gyulladást is okoz. A corynebacterium diphtheriae néhány fajtája a szívet és az agyat károsító toxint termel.

Tünetek

A betegség 1-4 nappal a baktériummal történt találkozást követően kezdődik, általában enyhe torokfájással és nyeléskor jelentkező fájdalommal. A betegnek többnyire nem túl magas láza, szapora szívverése, émelygése, náthaszerű tünetei és fejfájása van és többször előfordul hányás. A nyaki nyirokcsomók megduzzadhatnak. A gyermek náthás lehet, ez gyakran csak az egyik oldali orrüreget érinti, ha a baktériumok az orra lokalizálódnak. A gyulladás a garatból a gége felé is terjedhet és a garat duzzadását okozhatja, elzárja a légutakat és a légzést különösen nehezítetté teszi.

Jellemző módon a baktérium álhártyát képez - elpusztult fehérvérsejtekből, baktériumokból és más anyagokból álló réteget - közel a mandulákhoz vagy a garat más részein. Az álhártya kemény és piszkos-szürke színű, erőteljes eltávolításakor az alatta fekvő nyálkahártya vérezhet. Az álhártya szűkítheti a légutakat és hirtelen leszakadva teljesen elzárhatja azokat, gátolva a gyermek légzését - ez életveszélyes állapot. Néhány enyhe diftériában szenvedő gyermeknél azonban soha nem alakul ki álhártya.

Ha a baktérium toxint termel, a toxin a véráramon keresztül szétterjed, károsíthatja a szervezet szöveteit, különösen a szívet és az idegeket. A szívizom károsodása (miokarditisz) általában a 10-14. nap között a legsúlyosabb, de bármikor előfordulhat az első és a hatodik hét között. A szívkárosodás lehet enyhe, amikor az elektrokardiogram kisebb rendellenességeket mutat vagy nagyon súlyos, ami szívelégtelenséghez és hirtelen halálhoz vezet.

A toxin rendszerint bizonyos idegeket, mint például a garatot beidegzőket érinti, ami nyelési nehézséget okoz. Ezek az idegek gyakran érintettek a betegség első hetében. A harmadik és hatodik hét között a karokhoz és lábakhoz futó idegek begyulladhatnak és erőtlenséget okoznak. A szív és az idegek lassan, több hét alatt gyógyulnak.

A torokgyík érintheti a bőrt is (bőrdiftéria). Bár ez elsősorban a trópusokon gyakori, bőrdiftéria előfordul az Egyesült Államokban is főleg a rossz higiénéjű, zsúfolt körülmények között élő embereknél (például hajléktalanokon). Ritka esetekben a diftéria a szemet is érintheti.

Kórisme és kezelés

Az orvos a torokgyík lehetőségét minden olyan beteg gyermek esetében felveti, akinek fájó garatja álhártyával fedett. A diagnózist a gyermek garatjából tamponnal vett hártyaminta laboratóriumi tenyésztésével lehet megerősíteni.

A torokgyík tüneteit hordozó gyermeket intenzív osztályon kell elhelyezni. Amint lehet, a betegnek antitoxint (keringő diftéria toxint semlegesítő antitesteket) adnak. Az orvosnak azonban először speciális bőrvizsgálat elvégésével kell megbizonyosodnia arról, hogy a gyermek nem allergiás a lószérumból készített antitoxinnal szemben. Az allergiás gyermeknek először nagyon kicsi, majd fokozatosan emelkedő antitoxin adagokat adnak (deszenzitizálják).

Az intenzív osztályon az orvos és a nővérek gondoskodnak arról, hogy a légutak ne záródjanak el és a szív működése kielégítő legyen. Antibiotikumokat, így penicillint vagy eritromicint adnak a diftéria baktérium teljes kiirtására.

Súlyos diftériából a felépülés lassú, és a fertőzött gyermeknek el kell kerülnie a mindennapi tevékenységek túl korai újrakezdését. Még a szokásos testi erőfeszítés is károsíthatja a gyulladt szívet.

Megelőzés

A gyermekeket rutinszerűen oltják torokgyík ellen. A diftéria védőoltást általában tetanusz és szamárköhögés (pertusszisz) elleni védőoltásokkal kombinálják, DiPerTe oltás (Diftéria-Pertusszisz-Tetanusz) formájában. Ha torokgyík ellen oltott személy fertőzött egyénnel találkozik, az emlékeztető oltás megnövelt védelmet nyújt.

Mindenkit, aki diftériával fertőzött gyermekkel érintkezik, meg kell vizsgálni és torokkenetet kell küldeni laboratóriumi tenyésztésre. Megelőző antibiotikumokat adnak 7 napig és a személyt megfigyelik a betegség esetlegesen megjelenő tünetei irányában. Elölt diftéria baktériumot tartalmazó oltást vagy emlékeztető adagot kell adni mindenkinek, aki közeli kapcsolatban van fertőzött gyermekkel és aki nem kapott diftéria oltást vagy emlékeztetőt a megelőző öt év során. Torokgyík ellen nemrég oltott, normál torokflórájú embereknek nincs szükségük kezelésre, és másokhoz viszonyítva nem nagyobb a veszélyeztetettségük. A diftéria baktérium (tünetmentes) gazdák terjeszthetik a betegséget, ezért ezeknek az embereknek antibiotikus kezelése szükséges és a betegség bizonyítására ismételt torokleoltásokat kell végezni.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck