Nyomtatás PDF

Újszülöttkori betegségek

újszülött, betegség, kötődés

Erős lelki kötődés kezd kialakulni a szülők és gyermekük között a születés utáni első órákban és napokban. A kötődést befolyásolják a szülők gyermekkori élményei, a gyermeknevelés irányában elfoglalt szociális és kulturális álláspontjuk, személyiségük és szülői mivoltukkal kapcsolatos vágyaik és lelki felkészültségük.

A kötődés biztosítja, hogy a gyermek megfelelő támogatást kapjon szüleitől az egészséges testi és lelki fejlődés során.

Az újszülött betegsége vagy koraszülés esetén a kötődés jóval bonyolultabbá válik, különösen ha az újszülöttnek intenzív osztályon kell maradnia. A szülőknek el kell szakadniuk a babától napokra vagy hetekre és ez alatt az idő alatt nincs lehetőség a megfelelő kapcsolat kialakulására. A szülőknek és a közeli hozzátartozóknak ezért a születés után amint lehet, gyakran kell látogatniuk a gyermeket. Alapos kézmosást követően és kórházi köpenyt felvéve meg kell érinteniük a babát és kézbe kell venniük, amennyire a baba állapota ezt lehetővé teszi. Egyetlen újszülött, még lélegeztető géppel lélegeztetett, sem túl beteg ahhoz, hogy ne látogathassák és ne érinthessék meg. A kötődés megerősödik, ha a szülőknek módjukban áll etetni, fürdetni és tisztába tenni a babájukat és ha az anyának van teje, anyatejjel kell ellátni, még ha először csak szondán át etethető is a kicsi.

Ha az újszülöttnek veleszületett fejlődési rendellenessége van, az orvos megbeszéli mindkét szülővel a baba állapotát, a lehetséges kezelést és a valószínű prognózist. A születés után, amint lehet, mindkét szülőnek együtt kell látnia a babát, tekintet nélkül annak egészségi állapotára.

Ha az újszülött meghal és a szülők nem látták vagy érintették, úgy érezhetik mintha nem lett volna soha gyermekük. Az üresség érzése igen erős lehet. Egyik vagy mindkét szülő elhúzódó és mély depresszióba eshet, mert nehéz elsiratni a csecsemőt, akit sohasem láttak és a gyászuk így befejezetlen marad. A szülőknek, akik nem láthatták vagy érinthették babájukat amíg élt, általában hasznukra válik ezt megtenni legalább a baba halála után, még ha az élmény nagyon fájdalmas is. A szülők számára segítség, ha kérdéseket tehetnek fel, ha az orvos elmagyarázza a baba betegségét és a kapott kezelést. Azoknak, akik elvesztik gyermeküket, gyakran bűntudatuk van, amely általában nem indokolt és ezt meg kell beszélni.

A szülők túl nagy vagy szokatlanul elhúzódó szomorúsága esetén a pszichológiai tanácsadás sokat segíthet. Ha öröklődő tényezők játszanak szerepet az eseményekben, a genetikai tanácsadás segíthet a szülőknek megtudni leendő gyermekeik betegségének kockázatát.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck