Nyomtatás PDF

Tüdőgyulladás (újszülöttkorban)

tüdőgyulladás, újszülött

A tüdőgyulladás a tüdők fertőzése, amelynek során a tüdőt folyadék tölti ki, s ez nehezíti a légzést. Tüdőgyulladás újszülöttkorban gyakran alakul ki idő előtti burokrepedést követően, amikor a magzatvíz fertőződik (amnionitisz). A magzat az őt körülvevő fertőzött magzatvizet belélegzi a tüdejébe, ez okozza a tüdőgyulladást, és néha a vérmérgezésnek nevezett fertőzést (szepszis) is. Tüdőgyulladás kialakulhat hetekkel a születés után is, leggyakrabban azokban az újszülöttekben, akiket géppel kellett lélegeztetni.

Tünetek

A születéskor jelentkező tünetek változatosak lehetnek, a szapora légzéstől a légzési elégtelenségen át az igen alacsony vérnyomásig (szeptikus sokk). Ha a tüdőgyulladás születés után lép fel, a tünetek fokozatosan kezdődnek: lélegeztetőgéppel lélegeztetetteknél az orvos nagyobb mennyiségű váladékot szív le a légcsőbe helyezett lélegeztető csövön át, és az újszülöttnek egyre nagyobb segítségre van szüksége a légzéshez. Máskor azonban az újszülött hirtelen betegszik meg, testhőmérséklete ingadozó, hol alacsony, hol magas.

Kórisme és kezelés

Idő előtti burokrepedést követően születetteknél az orvos figyeli az esetlegesen kialakuló tüdőgyulladás tüneteit. A vérből, valamint a légutak váladékából nyert mintát tenyésztésre küldik a laboratóriumba. A vérmintából a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számát is meghatározzák. Mellkasi röntgenfelvétel is készíthető és néha gerinccsapolással (lumbálpunkció) a gerincvelői folyadékból is mintát vesznek tenyésztés céljára.

A tüdőgyulladást intravénásan adott antibiotikumokkal kezelik, a lehető legkorábban elkezdve. A megkezdett antibiotikus kezelést módosítani lehet, miután a tüdőgyulladásért felelős baktérium típusát tisztázták a tenyésztés során.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck