Nyomtatás PDF

Túlhordás

túlhordás

Túlhordásnak nevezzük azt a helyzetet, amikor a terhesség 42 hétnél hosszabb ideig tart. Általában ismeretlen annak az oka, hogy a magzat miért marad 38-42 hétnél tovább az anyaméhben.

A terhesség során a terminushoz (40 hét) közeledve a méhlepény zsugorodni kezd, működése beszűkül és a számított idő túllépése után fokozatosan tovább romlik. A méhlepény az idő előrehaladásával egyre inkább képtelen lesz a tápanyagellátás biztosítására, így a magzatnak saját zsír- és szénhidráttartalékait kell energiaforrásul felhasználnia, s ennek következményeként a növekedés üteme lassul. Ha a vajúdás alatt a méhlepény nem szolgáltat elegendő oxigént, a magzat károsodhat, agya és egyéb szervei sérülhetnek. Ezen sérülések jelentik a legnagyobb veszélyt a túlhordott újszülöttek számára, ezért megelőzésükre a legtöbb orvos a 42. terhességi hét után megindítja a szülést.

Bizonyos kórképek igen gyakran lépnek fel túlhordott újszülöttekben. A születés után hajlamosabbak alacsony vércukor- (glükóz) szint kialakulására, mert energiatartalékaik korlátozottak, különösen akkor, ha az oxigénellátottság elégtelen volt a vajúdás alatt. Ezeknél az újszülötteknél gyakoribb az ún. mekonium aspirációs szindróma előfordulása is.


Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck